Már régen észrevettem magamnál, hogy senkiben sem keltek félelmet. Ez eléggé különbözik attól, ha valaki kedves, nem igaz? Azt hiszem, hogy van bennem eldugva egy kis rejtély. De az nem a rosszindulat. Azért nem alakítok rossz embereket, mert a többségükhöz kell egy bizonyos szintű rosszindulat, amit nem hiszem, hogy én tudnék színlelni.

Úgy váltam egyre jobb színésszé, hogy mindig figyeltem mi történik a színpadon. Egy film kockáról-kockára készül és minden egyes kockán a legjobbat kell kihoznod magadból.

Ha nem ettem volna meg a bucit a sajtburgereimhez, valószínűleg most nem lennék beteg.

A humor segített a testvéreimnek és nekem, hogy átvészeljük a nehéz időket, amikor a szüleink váltak. Anyánk szerette, ahogy bolondozunk, apánk meg nem értette, miért ilyen furcsák a kölykei, hogy mindenből viccet csinálnak.

Valamikor a negyvenes éveimben rájöttem, hogy az élet hosszú, és nem érdemes rövid távú gondokon aggódni. A korral nyugodtabbá váltam, nem esem kétségbe, ha a dolgok nem pont úgy alakulnak, ahogy szeretném.

Néhány ember esténként úgy bújik ágyba, hogy azt gondolja “Na ez egy jó nap volt”. Én azok közé tartozom, akik azt kérdezik maguktól: “Hogy rontottam el a mai napom?”