Hiszek a saját képességeimben. Ez mindig így volt.
Magabiztos vagyok a koromat illetően. Az nem egy jó felfogás, hogy „mire eljátszhatod Lear királyt, már túl öreg vagy ahhoz, hogy emlékezz a szövegre”! Helyette azt kell mondanod, hogy „tökéletes memóriám van”! Ez az önhipnózis egyik formája. Tudtam, hogy minden izmom megvan ahhoz, hogy eljátsszam Lear királyt a magam módján, anélkül hogy önsajnálattal tenném ezt. Ugyanez igaz a The Fatherre. Teljesen magabiztosnak kell lenned. Nem arroganciára gondolok, hanem önbizalomra, ami egy teniszjátékosnak is van. És ne próbálj versenyezni, mert a színészet nem verseny. Sokkal inkább az együttműködésről, valamint a másokkal való gyengédségről és kedvességről szól.
Senki sem tudja a legjobb formáját hozni, ha közben örökké kételkedik önmagában. Ha az ember nem hisz saját magában, akkor ki higgyen benne?
Nem olyan túl menő srác voltam, aki a falnak dőlve cigizik a bulin; nem, én az a srác voltam, aki táncol. Aki hajtja a csajokat és minden koncerten odafúrja magát az első sorba, akármilyen későn ér oda. Odateem magam. Rámenős voltam.
Figyelj, a magunkfajták különlegesek. Eredetiek vagyunk, merész forradalmárok a serdülőkor pöcegödrében. Nem kell a nyomorultak megerősítése az önbizalmunkhoz.
A magabiztosság nem berögzült személyiségjegy, hanem olyan izom, amit munkával lehet építeni.
Baromi jó külsőm van és gyönyörű a feleségem. Sportos testem van, nekem nem kell az a külső, mint ami Szécsi Palinak volt. Kevés díj van, amit nem kaptam meg. A szakma is remekül megy.
Hiányzik az Aranylabda? Nem, az Aranylabdának hiányzom én! A lelkem mélyén azt gondolom, hogy én vagyok a világ legjobbja.
Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást.
Az önbizalom egyik ismérve, hogy nem hagyatkozunk mások véleményére!
Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak, amely életünkben bekövetkezhet.
Sokkal nehezebb lenne jó eredményeket elérnem, ha kettő lenne belőlem! Keményebben kéne dolgoznom, hogy legyőzzem a másolatomat!