Győztesnek tartom magam. Gyakrabban győzök, mint vesztek.
Magabiztos vagyok a koromat illetően. Az nem egy jó felfogás, hogy „mire eljátszhatod Lear királyt, már túl öreg vagy ahhoz, hogy emlékezz a szövegre”! Helyette azt kell mondanod, hogy „tökéletes memóriám van”! Ez az önhipnózis egyik formája. Tudtam, hogy minden izmom megvan ahhoz, hogy eljátsszam Lear királyt a magam módján, anélkül hogy önsajnálattal tenném ezt. Ugyanez igaz a The Fatherre. Teljesen magabiztosnak kell lenned. Nem arroganciára gondolok, hanem önbizalomra, ami egy teniszjátékosnak is van. És ne próbálj versenyezni, mert a színészet nem verseny. Sokkal inkább az együttműködésről, valamint a másokkal való gyengédségről és kedvességről szól.
Valóban voltak magammal, a külsőmmel problémáim. Nem voltam sem amorózótípus, sem magas, sem szép, sem jó svádájú, magam körül viszont sok ilyet láttam a főiskolán, és ez kisebbrendűségi érzéseket keltett bennem. Szerencsére remek tanáraim voltak, akik észrevették, mi a bajom, és önbizalmat csepegtettek belém.















