Önbizalmat csakis úgy lehet fejleszteni, ha tudatosan bevállalok bizonytalan, számomra új és ismeretlen helyzeteket,amelyektől félek. Az önbizalomhiányos embert azonban megakadályozza ebben két fontos tulajdonsága,a szeretetéhség és a megfelelési kényszer, ami szintén borzasztóan erős Magyarországon.
Én 15 éves koromtól kezdve szerettem inni. Mindig is lángot kaptam az alkoholtól. Önbizalmat nem, mert önbizalmam mindig volt, de a meglévő az ezerszeresére nőtt, amikor alkoholt fogyasztottam. Azt éreztem, hogy az alkohol a legnagyobb szórakozás, egyfajta varázsszer, és már az első pohár megnyugtat, kisimít. Azt hittem, ez a világ legjobb dolga, pozitív élmény volt számomra az ivás. Egy ideig.
Minden pozitív, építő és önálló lépés, amelyet álmaid megvalósítása felé teszel, javítja énképedet és erősíti önbizalmadat.
Ha egy gyermek első éveit nem egy teljesen odaadó, szeretettel teli környezetben élte le, akkor felnőttkorában igencsak gyenge lábakon áll majd az önbecsülése és az önbizalma.
A munka az élet talpköve és önbizalmunk alapja. Az önbecsülésnek sok munka a sarkköve, ezért dolgozik a jó munkaadó többet egy nap alatt, mint az embere.
Hogy voltam-e valaha is féltékeny bárkire, aki előrébb tartott nálam? Nem, mert ez nem történhetett meg. Az illető csak egy mérföldkő volt, akit a lehető leggyorsabban lehagytam. Olyan volt ez, mint egy autóverseny, a többi kocsi csak azért volt ott, hogy leelőzzem őket.
Az önelfogadás és az önbizalom egymással harmóniában működnek jól, és így teszik lehetővé egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb élet kialakítását. Ehhez tényleg bátorság kell, de nagyon megéri.
A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: „Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig – nem kellek senkinek…”
Az önbizalom úgy keletkezik, hogy először más bízik bennem, és azt fölszívom magamba, aztán belsővé, sajáttá teszem.
Azt hiszed, a mámor nem az én karomba fog dobni?… Nem fogsz feledni, csak ha én akarom. Sorsod hozzám van kötve.