1898. febr. 18. - 1988. aug. 14.
olasz versenyautó-tervező, a Ferrari autógyár alapítója
Enzo Ferrari legmeghatározóbb és legszenvedélyesebb gondolatait gyűjtöttük össze neked, amelyek az autók iránti rajongásról, a győzni akarásról és a tökéletesség könyörtelen hajszolásáról szólnak. Meríts inspirációt a "Commendatore" szavaiból, aki szerint a legszebb autó az, amelyik győz, és aki bebizonyította, hogy kitartással még a legmerészebb álmokat is valóra is lehet váltani.
Mi, férfiak egészen biztosan gyengébbek vagyunk a nőknél – ha intelligenciában nem is, életrevalóságban egészen biztosan. A nő leleményesebb, gyakorlatiasabb, jobban tanulmányozza a részleteket (ez nagyon fontos!), egyenesen a cél felé tart. Azt mondanám, hogy a megérzései általában jobbak, mint a férfiéi.
Általánosságban a hölgyek jól vezetnek, ama egyszerű oknál fogva, hogy többnyire ügyesek, eszesek és előzékenyek. Nem bánnak olyan durván az autóval, mint a férfiak, nem szenvednek kisebbségi komplexusban, amely a férfiakból gyakran agresszivitást vált ki a volán mögött, gyorsan és jól használják ki a kínálkozó lehetőségeket.
Fangio fantasztikus versenyző volt, de súlyos üldözési mániában szenvedett. Nem csupán az én véleményem, hogy folyton gyanakodott mindenkire. Ő maga mesélte: egy versenyen Villoresi szándékosan csúszott ki, hogy Fangio belerohanjon az autójával, s ezzel kedvezzen barátjának, Ascarinak. Máskor az Alfa szerelőit vádolta azzal, hogy nem javították meg teljesen a karburátorát, s így hozzásegítették Farinát a győzelemhez. Több alkalommal azzal magyarázta kudarcait (a Nürburgringen, Silverstone-ban), hogy nem kapott versenyképes Alfa Romeót. Juan Manuel Fangio üldözési mániája idővel a nevetségességig fajult.
Rögtön látszott rajta, hogy komoly fiatalember, aki éppen olyan makacs volt a felkészülése során, mint az autó beállításait illetően, s mindig az ösztöneire hallgatott. Versenyen azonnal látszott rajta, mennyire magabiztos és határozott. Stílus és hozzáállás tekintetében leginkább Collinshoz hasonlítanám. Nagyon hamar remek, intelligens pilóta lett belőle, ehhez kétség sem férhet. A Ferrarival sok jó eredményt ért el, és még sokkal többet is elérhetett volna.
– mondta Niki Laudáról
Nem ragadnék le annál, hogy miért száguld valaki az utakon az életét kockáztatva, mert ennek csak valószerűtlen filozofálgatás lenne a vége. Miért mászik valaki hegyet? Rengeteg sport miatt lehet meghalni: ott van az ökölvívás, a síelés, a motorcsónaksport, a vitorlázás és még számtalan sport. Az ember nyilvánvalóan gátlástalanul kockáztatja a saját létét a versengés adta feszültség miatt, s emez ama kevés dolgok egyike, amelyek megkülönböztetik más fajoktól.
Nem esküdnék meg arra, hogy ha kitartóbb vagyok, igazán nagy versenyző lett volna belőlem. Már akkor is voltak kétségeim. Méghozzá megalapozott kétségeim, mert tudtam, hogy van egy komoly hátrányom a többiekkel szemben: tiszteltem az autót, amelyet vezettem. Pedig ha minél jobb eredményt akarunk elérni, tudni kell kegyetlenül is bánni a járművel. Ez azt jelenti, hogy akkor is használjuk a váltót, amikor nem feltétlenül szükséges, igyekszünk a motorból a maximálisnál is nagyobb teljesítményt kisajtolni, és brutális módon fékezünk. Csupa olyan dolog, amely zavar abban, hogy igazán érezzem az autót. Én nemcsak azért vezetek, hogy a kocsi elvigyen valahová, hanem azért is, hogy bizonyos érzéseket keltsen bennem. Szükségem van arra, hogy észleljem az autó minden egyes reakcióját, hogy úgy érezzem, egy vagyok vele, mi ketten egységet alkotunk. Röviden, nem voltam képes szenvedést okozni az autónak.
Kétféle pilóta létezik: az, aki szenvedélyből versenyez, és az, aki ambícióból. Az első típusba tartozókkal két dolog történhet: vagy a pályán halnak meg, vagy még nagypapa korukban is versenyeznek. A másik kategória képviselői az első kudarc vagy nagy siker után visszavonulnak. Ebbe a csoportba sokkal többen tartoznak, mint az elsőbe.
Az autó az emberi szabadság egyik fontos eleme, és az ember nem akar lemondani a szabadságáról.
Meggyőződésem, hogy amikor a férfi azt mondja a nőnek, „szeretlek”, valójában azt akarja mondani, „kívánlak”, ám hazugságra kényszerül. Az egyetlen tökéletes szeretet a világon az, amit az apa érez a fia iránt.
Az a pillanat (…), amikor kiderül a nők felsőbbrendűsége, maga a házasság. A nő választja a férfit, nem pedig fordítva. (…) A mi sorsunk (…) az, hogy felfigyeljenek ránk a nők, megfigyeljenek, lemérjenek és esetleg kiválasszanak. Azt hisszük, hogy meghódítottunk valakit, valójában azonban a vágyaink foglyai vagyunk, amelyeket a nő ösztönös érzékkel kezel.
Az autóversenynek olyan eseménynek kell lennie, amely a szabályok egyértelműsége, az elérhető eredmények, az útvonalak vonalvezetése miatt hasznos lehet minden lehetséges műszaki adat összegyűjtésére is, nem csupán arra, hogy megállapítsuk, ki a jobb pilóta.
Tiszteltem az autót, amit vezettem. (…) Minden bizonnyal az a szeretet – ami szinte érzéki, sőt akár sze*uális szinten élt a tudatalattimban – akadályozott meg abban is, hogy elmenjek megnézni, hogyan versenyeznek az autóim. Ha arra gondoltam, hogy a kezem között születnek és látom a halálukat – mert a versenyzés mindig halál, még győzelem esetén is –, úgy éreztem, nem tudnám elviselni.
Nem sokkal később Francesco édesanyjával, Paolina grófnéval is módomban állt találkozni. Ő mondta nekem egyszer: „Ferrari, tegye az autóira a kisfiam ágaskodó lovacskáját. Szerencsét hoz.” Ma is őrzöm Francesco Baracca fényképét, a szülei írásával, amelyben átruházzák rám az emblémát. A lovacska fekete volt, és máig az is maradt; a kanárisárga hátteret én találtam ki hozzá, ez Modena városának színe.
Az első munkámtól inkább önbizalmat kaptam, mint anyagi biztonságot.
A hideg, a nagy hideg bizonyos szempontból végigkísérte az életemet, megannyi fontos pillanatban. Már akkor is jelen volt, amikor 1898. február 20-án Modenában megszülettem. Valójában 18-án jöttem a világra, de édesanyám elmondása szerint abban a hónapban akkora hó volt a környéken, hogy csak két nappal később tudtak anyakönyvezni.
Enzo Ferrari legendás olasz autóversenyző és vállalkozó volt, a világhírű Ferrari autómárka alapítója.
Neve örökre összeforrt a motorsport történetével, hiszen a Forma–1 és a versenyautók világában maradandót alkotott.
Ferrari életét a szenvedély, az elszántság és az autók iránti végtelen szeretet határozta meg, amely szavaiban és gondolataiban is visszaköszön.
Az Enzo Ferrari idézetek különlegessége, hogy nemcsak az autóversenyzésről szólnak, hanem az életről is. Szavai mögött ott van az a hit, hogy kemény munkával, kitartással és szenvedéllyel bármi elérhető.
A gyorsaság és a teljesítmény számára nem csupán sport volt, hanem életfilozófia: mindig a maximumot kell kihozni magunkból, akár a pályán, akár a mindennapokban.
Ferrari gondolatai arra inspirálnak, hogy merjük követni álmainkat, és ne féljünk a kihívásoktól. Idézetei egyszerre motiválóak, bölcsek és szenvedélyesek – akárcsak az autók, amelyek az ő víziójából születtek.
Az itt összegyűjtött Enzo Ferrari idézetek erőt adnak mindazoknak, akik hisznek a kitartásban, a céltudatosságban és abban, hogy a szenvedély a siker egyik legfontosabb hajtóereje.
