Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket.
Az egyik kezedben azt tartod, amit tenni akarsz. A másikban egy kupac szart. Nézd meg jól, és döntsd el, melyikkel kezdhetsz el most igazán valamit.
Mikor a józan ész és a tudomány nem tud választ adni, talán a fantasztikum területén sem árt egy kicsit körülnézni.
Maguk a mi szokásainkat találják furcsának, mi pedig a magukéit.
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.
A cselekvő ember mindig lelkiismeretlen, csupáncsak a szemlélődőnek van lelkiismerete.
A legnagyobb időpocsékolás, ha arról vitatkozunk, ki a hibás. Ez sehová nem vezet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a konfliktust.
Szegény ellenség:
nem is akar rosszat – csak
több jót, magának.
Jellemüket tekintve az ellenségeink állnak hozzánk legközelebb, csupán az választ el bennünket egymástól, ahogyan egyes dolgokhoz viszonyulunk.
A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el.
A történelem az egyéni életek falában vánszorog, ugyanakkor a nagyobb, az örök erők egy pontba tartanak. Egyszerre mindkettőt nem tarthatod szem előtt.
Elölről egyszerűen, utólag sokszerűen látjuk a dolgokat.
Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.
Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.
Micsoda ünnep! A születésnapom. Sokkal szebb, ha beteg az ember és tudja, még mindig itt van és egy évvel öregebb lehetett, mint amikor egészséges és tudja, egy évvel öregebb lett.
Nincs jó és rossz, csak a tetteink következményei.