Az ateisták egyszerű sült galambot emlegetnek, de mindenki várja a csodát kívülről, amelyet nem épített fel belülről. A trénerek meg azt sugallják: minden rajtad áll, vedd a kezedbe az életedet. Én meg azt mondom, tedd, amit akarsz, de ne akard, amiért nem tettél semmit.
Amit megtehetsz, tedd meg. Én egy picit erőszakolom magam, ha nincs is kedvem. Aztán megjön.
Minél dúsabban tenyésznek a tervek, annál bajosabb aztán a tett: az ember eltökél, belekezd, szervez, s végül Kukutyinban zabot hegyez.
Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?
A lelkesedés általában automatikusan jön, amikor valaki megtalálja a hozzá leginkább illő munkát, s azt teszi, amit legjobban szeret.
Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.
A kitartás az a kemény munka, amit akkor végzel, ha már belefáradtál a kemény munkába.
Mindenki minden területen azt akarja, hogy vegyék észre amit elért, hogy ismerjék el a kemény munkát.
Úgy tűnik számomra, hogy minél keményebben dolgozom, annál nagyobb szerencsém van.