Ami igazán számít, az a munka. És nekem fontos, hogy elvégezzem a munkát. Nem a végeredményre koncentrálok, hogy mit fogok ebből kihozni vagy mi lesz a jutalom. Csakis a munkát nézem, az örömöt, hogy elvégezhetem a feladatot. És ez a lényeg: A hegymászás az igazi kihívás, nem pedig a csúcson állni. Onnan ugyanis már nincs hová menni. Engem a feljutás, és az ezzel járó küzdelem motivál.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Szeretem és hálás vagyok a melósoknak, akiknek a létezése lehetővé teszi, hogy a művészeknek ne kelljen szolgai állásokban dolgozni.
Kevés értékes dolgot látok mostanában, használd és dobd ki, nyomasztó felfogás ez. Felkészült fiatalok kérészéletű karrierrel: nagyon nagy lélektani kizsákmányolásnak vannak kitéve. Kereskedelmi bankok, multik sanyargatják őket őrületes időbeosztással. Megfizetik őket, persze, de nem nyitnak előttük teret az érvényesüléshez, legfeljebb pillanatokra. Letűnt az a korszak, amikor lépésről lépésre, érdemek alapján karriert lehetett befutni, tapasztalatokat lehetett szerezni. Manapság nagyon rövid a játékidő.
Ott motoszkált bennem, hogy valami nem közönséges, nem hétköznapi dologgal szeretnék foglalkozni, de azt hiszem, sok fiatal kezdi úgy, hogy érdekes, különleges, kreatív munkáról álmodik, aztán később alább adja.
S ahogy azt mindenki tudja, akkor van, szeptember végén, Mihály napja. Ez igen nevezetes nap a gazdálkodás világában, mert valójában itt fordul őszre minden. A juhokat a hegyi legelőkről hazaeresztik; elborulnak a nyári színek, s reggelenként már egyre őszül a harmat a réteken; belopózik a falusi kályhákba a tűz, és kezdődik az őszi munka.
A közönségért dolgozom, azokért az emberekért, akik fizetnek a mozijegyekért, nem pedig a kritikusokért.
Ha nem tudod élvezni a munkádat, változtass. Ne várj! ….. Az emberek várnak és elvesztegetik az életüket. Kire, mire vársz?
A szabadság hiányához társul a túlhajszoltság. Két vagy három nemzedék óta számos egyén csupán dolgozó és nem ember.
Amennyiben az ember a természethez, az összes munkaeszközök és munkatárgyak eredeti forrásához eleve tulajdonosként viszonylik s vele mint sajátjával rendelkezik, lesz munkája használati értékek, tehát gazdagság forrásává.
Mert magában a követelésben is bizalom fogalmazódik meg: ha megkövetelem tőled a rendes munkát, akkor bízom is abban, hogy képes vagy rá.
Minden film egy bonyolult szituációból indul ki. Ez nem egy olyan munka amit előbb-utóbb megtanulsz és jó leszel benne csak mert sokszor végzed el ugyanazt. Ugyanis őszintén szólva mindenki azt kéri tőlem, hogy valami újat és szokatlant, váratlant alkossak. Ráadásul mindig a semmiből kell elkezdenem és a munka lényegében ez: találd fel magad újra és újra miközben lehetőleg egy kicsit haladd is meg a korszellemet. Egy filmzeneszerző problémái óriásiak (nevet) – minden egyes nap egy nagy dilemma!
Folyvást dolgozom, s úgy, hogy nemigen törődöm a kritikával és a kritikusokkal, ahogy az igazi művésznek tennie kell. A munkának kell igazolnia engem.
Jé, a te apád is ilyen volt? Csak a tiéd alkoholista, az enyém meg munkamániás. A kettő ugyanaz, mert az egyik a munkába menekül, a másik meg a piába, az egyik piával oldja a feszültségét, a másik a munkával.
Tudjuk, a sikerünk jórészt azon múlik, hogy képesek vagyunk-e magunkhoz vonzani, és megtartani a motivált dolgozókat, akik közül mindegyiknek úgy kell gondolkodnia, mintha tulajdonos volna – tehát annak is kell lennie.
Nem sopánkodni kell, mint ahogy azt az öregek teszik, és nem tétlenül csavarogni tavasszal és nyáron, mint ahogy azt a kölyök csinálja, hanem dolgozni kell, fáradni kell, gyűjteni kell, és így győzni le nyáron már a telet, ami jön.
Szeretek gyümölcsöző munkakapcsolatokat kialakítani; szeretem, hogy nem nekem kell a kreatív történetmesélés teljes terhét cipelnem. Ha az ember olyan nagyságokkal társul, mint George Lucas vagy Peter Jackson, abból nemcsak én, hanem a nézők is profitálhatnak.
Soha nem leszel képes kedvezően befolyásolni a magad szakterületét, és boldogan élni, ha negatív emberekkel lógsz együtt.