Amennyiben az ember a természethez, az összes munkaeszközök és munkatárgyak eredeti forrásához eleve tulajdonosként viszonylik s vele mint sajátjával rendelkezik, lesz munkája használati értékek, tehát gazdagság forrásává.
Mert magában a követelésben is bizalom fogalmazódik meg: ha megkövetelem tőled a rendes munkát, akkor bízom is abban, hogy képes vagy rá.
Minden film egy bonyolult szituációból indul ki. Ez nem egy olyan munka amit előbb-utóbb megtanulsz és jó leszel benne csak mert sokszor végzed el ugyanazt. Ugyanis őszintén szólva mindenki azt kéri tőlem, hogy valami újat és szokatlant, váratlant alkossak. Ráadásul mindig a semmiből kell elkezdenem és a munka lényegében ez: találd fel magad újra és újra miközben lehetőleg egy kicsit haladd is meg a korszellemet. Egy filmzeneszerző problémái óriásiak (nevet) – minden egyes nap egy nagy dilemma!
Folyvást dolgozom, s úgy, hogy nemigen törődöm a kritikával és a kritikusokkal, ahogy az igazi művésznek tennie kell. A munkának kell igazolnia engem.
Jé, a te apád is ilyen volt? Csak a tiéd alkoholista, az enyém meg munkamániás. A kettő ugyanaz, mert az egyik a munkába menekül, a másik meg a piába, az egyik piával oldja a feszültségét, a másik a munkával.
Tudjuk, a sikerünk jórészt azon múlik, hogy képesek vagyunk-e magunkhoz vonzani, és megtartani a motivált dolgozókat, akik közül mindegyiknek úgy kell gondolkodnia, mintha tulajdonos volna – tehát annak is kell lennie.
Nem sopánkodni kell, mint ahogy azt az öregek teszik, és nem tétlenül csavarogni tavasszal és nyáron, mint ahogy azt a kölyök csinálja, hanem dolgozni kell, fáradni kell, gyűjteni kell, és így győzni le nyáron már a telet, ami jön.
Szeretek gyümölcsöző munkakapcsolatokat kialakítani; szeretem, hogy nem nekem kell a kreatív történetmesélés teljes terhét cipelnem. Ha az ember olyan nagyságokkal társul, mint George Lucas vagy Peter Jackson, abból nemcsak én, hanem a nézők is profitálhatnak.
Soha nem leszel képes kedvezően befolyásolni a magad szakterületét, és boldogan élni, ha negatív emberekkel lógsz együtt.
Nem hiszem, hogy bármi miatt emlékezni fognak rám. De nem is ilyen szempontból gondolok a munkámra. Ugyanolyan közönséges dolog az utókornak dolgozni, mint a pénzért.
Remélem, most már véget ér a parlamentnek az a korszaka, amikor elsősorban vitafórumként működött, és a kemény munka színterévé válik. Nem heti két napig, hanem – ha kell – akár szombaton és vasárnap is dolgozni kell, én ebben vállalom a részem, hiszen a hétvégéim így is mindig munkával teltek.
A pluralista társadalomban létre kell jönniük a munkaadók szervezeteinek – akár állami, akár magánmunkáltatókról van szó – és létre kell jönniük a munkavállalói szervezeteknek.
Kádár János mindig azt mondta, hogy az emberek nem dolgoznak eleget, én azt mondom: igenis dolgoztak.
Tegyél meg többet annál, mint amennyiért most megfizetnek téged, hogy későbbre legyen egy befektetésed.
Dolgozz keményen az állásodban, és meg fogsz belőle élni. Dolgozz még ennél is keményebben saját magadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.
Arra törekszünk, hogy társadalmunk közszellemét illetően is, a munka társadalma legyen, a végzet munka értéke szerint osszon anyagi és erkölcsi elismerést.
(részlet a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán mondott beszédéből, 1975)