Ha valaki negyvenöt éves korában miniszter lesz, milyen fiatal miniszter.
Egy negyvenöt éves munkást már nem vesznek föl a gyárba.
Az egészséges munkahely előfeltétele, hogy a munkatársak kölcsönösen tiszteljék és becsüljék egymást.
Biztosan hallotta már az idős emberektől, legalábbis a szerencsésektől, hogy amikor abbahagyják a munkát, igyekeznek elfoglaltságot találni. Minden épelméjű ember ezt akarja, mert azzal a saját továbbélését biztosítja. Aki mindent abbahagy, az el is megy nagyon hamar.
Igazság szerint süllyed az egész világ, csak a hazugok mondják azt, hogy fejlődik, hogy többet dolgoztassanak minket.
VEZESS, HOGY DOLGOZHASS – DOLGOZZ, HOGY VEZETHESS! – Utálok autózni, de csak így tudok munkába menni. – Utálom a munkámat, de valamiből fizetnem kell a kocsi részleteit.
Megfogjuk az építőipar eme megvetett alapanyagát, a betonelemet, (…) és megtaláljuk a benne rejlő, senki által nem sejtett lelket, életre és szépségre ébresztjük, amely olyan textúrájú, mint a fák.
– írta Frank Lloyd Wright az új építési rendszerről, amellyel a megfizethető lakóházépítés problémáját akarta megoldani, az így készült házakat pedig „textile block houses”-nak nevezte el.
Madisonban laktunk, apám pap volt és igen szegény. Nem volt pénzünk, hogy építészeti iskolába járassanak. Madisonnak, szülőhelyemnek viszont volt egy mérnöki iskolája a Wisconsini egyetemen és ennek egy igen kedves mérnökkari dékánja, Allan D. Connover professzor. Munkát adott és ezért fizetést. Így finanszírozta egész egyetemi mérnöki tanulmányaimat. Egész idő alatt dolgoztam is. (…) Ha csak három hónappal tovább maradtam volna az egyetemen, mérnöki diplomát kaptam volna. De én bizony nyugtalanul igyekeztem építésszé lenni; elindultam a magam útján. Chicagóba, hogy munkához lássak Adler és Sullivannél.
A finn munkamorál dióhéjban: a kemény munka meghozza gyümölcsét; a hűség elnyeri jutalmát; légy önmagad!
A feleségem szerint körülbelül három hétig bírom munka nélkül, aztán viszketegséget kapok. De már kezdek megtanulni kisebb fordulatszámon élni, és próbálok akár négy-öt hónapos szüneteket is beiktatni két munka között.
Tagadhatatlanul nagy munka, nehéz feladat; de minden nemes tett fáradalommal jár.
Csodálatos volt Fellinivel dolgozni, egészen sajátos és egészen meghökkentő módszereket használt.
Mindig is harcos voltam, így tudtam önmagam maradni annak ellenére, hogy nagyon fiatalon kezdtem a pályát. Ha nem vagy erős, a filmes közegben elveszted önmagad. Ahogy leáll a felvétel, el kell engedned. Nem szabad keverni a munkát a magánélettel.
Mindig minőséget akartam. Nem hírnevet, meg nem pénzt. Természetesen a munkámból jól akartam élni, de ez nem olyan nagy bűn, ezzel mindenki ugyanígy van.
Ami igazán számít, az a munka. És nekem fontos, hogy elvégezzem a munkát. Nem a végeredményre koncentrálok, hogy mit fogok ebből kihozni vagy mi lesz a jutalom. Csakis a munkát nézem, az örömöt, hogy elvégezhetem a feladatot. És ez a lényeg: A hegymászás az igazi kihívás, nem pedig a csúcson állni. Onnan ugyanis már nincs hová menni. Engem a feljutás, és az ezzel járó küzdelem motivál.
Az agónia stimulál, amennyiben magában hordozza az újjászületést. Ez, ha pszihológiailag nézzük, megmutatkozik a magánéletben is. Jobban megy a munka, kreatívabbnak érzem magam, amikor a dolgok rosszul állnak.
Szeretem és hálás vagyok a melósoknak, akiknek a létezése lehetővé teszi, hogy a művészeknek ne kelljen szolgai állásokban dolgozni.
Kevés értékes dolgot látok mostanában, használd és dobd ki, nyomasztó felfogás ez. Felkészült fiatalok kérészéletű karrierrel: nagyon nagy lélektani kizsákmányolásnak vannak kitéve. Kereskedelmi bankok, multik sanyargatják őket őrületes időbeosztással. Megfizetik őket, persze, de nem nyitnak előttük teret az érvényesüléshez, legfeljebb pillanatokra. Letűnt az a korszak, amikor lépésről lépésre, érdemek alapján karriert lehetett befutni, tapasztalatokat lehetett szerezni. Manapság nagyon rövid a játékidő.
Ott motoszkált bennem, hogy valami nem közönséges, nem hétköznapi dologgal szeretnék foglalkozni, de azt hiszem, sok fiatal kezdi úgy, hogy érdekes, különleges, kreatív munkáról álmodik, aztán később alább adja.
S ahogy azt mindenki tudja, akkor van, szeptember végén, Mihály napja. Ez igen nevezetes nap a gazdálkodás világában, mert valójában itt fordul őszre minden. A juhokat a hegyi legelőkről hazaeresztik; elborulnak a nyári színek, s reggelenként már egyre őszül a harmat a réteken; belopózik a falusi kályhákba a tűz, és kezdődik az őszi munka.
