Manapság ha azt mondom, “barátom”, a szó sok mindent jelenthet. Talán egykor régen még ugyanazt a fogalmat jelölte, ma bizonyosan nem. Mondhatom arra, akinél valamit szeretnék elintézni, arra, aki egy üzletben rendszeresen kiszolgál, aki ingyen beenged valahova, ahol egyébként fizetnem kéne, mondhatom akár százféle kapcsolatra, hogy a másik végén a “barátom” áll. Bárkinek mondom, meg sem lepődik, hisz neki is sok ilyen kapcsolata van: felszínes, egyetlen apró felületen érintkező, legfeljebb kölcsönös érdeken alapuló, nem több.

A riporternél az empátia, a tolerancia alapkövetelmény, amint az kéne legyen a civil életben is.

A televízió nagyon gonosz röntgenkészülék. Mindenkiről mindent megmutat, azt is, milyen állapotban van az illető.

Közhely az, ami olyan mértékben igaz, hogy azt már nem is érdemes hangsúlyozni. Szeresd apádat, anyádat, hogy hosszú életű légy a földön; ne lopj; ne ölj; ne paráználkodjál… Lehet-e ennél banálisabbat mondani? És mégis: ez a pár ordító közhely, maga a tízparancsolat is lehetne a televízió legfontosabb műsora. Mert hát: melyiket tartjuk be?

Ahányszor az életben az eszem után döntöttem – akár a magánéletemben, akár a munkámban – mindig elszúrtam. Az okosságommal nem mentem semmire, velem minden jó szerencsével történt.

Mi a rám legjellemzőbb jó és rossz tulajdonság? Az érzékenység. Ez olyan adottság, amely jó és rossz egyszerre, és nem választható ketté.

A férfi nem tud olyan látszólagos, de igen megnyugtató megoldásokat találni, hogy rossz hangulatában levágatja vagy új színre festeti a haját, vesz egy új ruhát. Ám ezek látszólagos megoldások, az igazi csaták magában az emberben zajlanak.