Még mindig van két gyerekünk otthon és ez sokszor több, mint amennyit az átlagemberek nevelnek. Aztán amikor hazamegyek, tele a ház, mert elhozzák a barátaikat is és olyan a villánk, mint egy hotel. Azt hiszem, hogy ez jó, mert azt jelenti, hogy szeretnek otthon lenni, olyannyira, hogy még a barátaikat is idehozzák. Úgyhogy azt hiszem, velük kapcsolatban nem rontottunk el semmit a nejemmel.

Egy részem még mindig azt mondja, hogy ” talán Denzel neked prédikálnod kellene. Lehet, hogy még mindig csak kopromisszumokat kötsz.” Sok lehetőségem volt arra, hogy kiváló férfiakat alakítsak és az ő szavaikon keresztül prédikálják. Komolyan veszem a nekem adott tehetséget és jóra akarom használni.

Nem lesz teherszállító autó a halottaskocsink mögött. Mindazt, amid van az életben, nem viheted magaddal. Nem számít, mid van, hanem csak az számít, hogy mit kezdesz azzal, amid van… azzal, amit Isten a számodra odaszánt. Kinek segítesz? Ki vált jobb emberré általad? Kinek tetted jobbá a napját? Ez az, amit én cselekedni akarok.

Volt egy férfi az edzőteremben, a régi termünkben. Bokszoló. 87 éves. Lejárt minden nap, befáslizta a kezét, ment a bokszkörtéhez, a bokszzsákhoz, edzett, ugrókötelezett, aztán hazament. Szóval ha dolgozol rajta, akkor remélhetőleg egyre jobb leszel.

Ha vannak gyerekei, tudja, hogy nincsen olyan, hogy nevelési elv. Ez egy hibrid dolog. Amit a feleségem és én tanultunk a szüleinktől, azt adjuk tovább, legyen ez vallási meggyőződés, magatartás, sporttudás, szellemi tudás.