Mert naponta kell feltámadnunk. Amikor elhagy a szerelmünk, és az életünk összeomlik. S úgy érezzük, hogy nincsen tovább. Aztán lassan, a nem romantikus magányban ülve rávesszük magunkat, hogy legyen tovább. Ha másért nem, hát a gyermekeinkért. S azért is, mert új szerelem vár. Szerencsére mindig vár. Ez is feltámadás. Amikor nem sikerül. Nem úgy sikerül. Mert a világ is összeesküdött. Mert mindenki ellenünk.
Amikor a hazugság ölti a legszebb ruhát, és ő a leghangosabb. Amikor rájövünk, hogy nem tettünk meg mindent – szerelmünkért, családunkért, elveinkért, sikerünkért –, és úgy érezzük, már késő. Akkor jön a feltámadás.
Fiatalon muszáj küzdened a céljaidért, hogy olyan jövőt teremts férfiként magadnak és családodnak, amire vágysz és amire büszke lehetsz. Teljes erőből hajtanod kell, ez a kötelességed! De néha állj meg, még ha nem is vagy a célban, pihenj meg egy kicsit és gondold át miket értél el eddig, mert azokból bizonyosodsz meg , hogy van értelme és eredménye az energiabefekteteseidnek. Ilyenkor ne gondolj az eddigi és jövőbeni hibákra és akadályokra csak fogadd be magadtól a pozitív energiákat. Érezd, hogy nincs határ!
Teljesen kisiklottam, és szerencsém volt, hogy nem történt velem valami szörnyű baleset, nem kerültem börtönbe vagy nem haltam meg, mert abba az irányba tartottam. Most már ismerem a belső szörnyeteget, és tudom, hogyan kell kezelni. Olyan, mintha egy 400 kilós orangutánnal élnék együtt, aki meg akar ölni. Sokkal erősebb nálam, nem beszéli ugyanazt a nyelvet amit én, és a lelkem sötétjében szaladgál.
– nyilatkozta korábban az alkoholizmus elleni harcáról
Én vagyok az utolsó ember, aki panaszkodásra adja a fejét. Nagyon büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket tettem. De követtem el hibákat. Nagyon nehéz 17 évesen nyerni Wimbledonban. Olyan dolgokat tettem, amit korábban senki ezen a szinten. Szórakozni jártam, kimaradoztam, piáltam. Nem egy profi sportoló életét éltem. Volt, hogy pirulák nélkül képtelen voltam aludni.
Bátorság kell változtatni, bátorság kell elismerni, hogy boldogtalanok vagyunk. Bátorság kell, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a bizonytalan jövő felé induljunk. Mert rémisztő a lehetőség, hogy elbukhatunk. Hogy nem lesz jobb, mint amilyen most. Pedig megtalálni magunkat nem más, mint elveszett önmagunk hátrahagyása. Egy olyan ismeretlen út, amelynek a végén képtelenség egyedül állni. Én várni fogom saját magam. Hogy támasza lehessek annak az elesett, gyenge és elfáradt lelkemnek, aki a hosszú út után érkezik a célba.
Nagyon meg kell alázkodnunk, látva, hogy mennyire nem vagyunk urai önmagunknak, és mennyire szeretjük a kényelmet és a pihenést. Mindig tartsd szemed előtt Jézust: Ő nem pihenni jött közénk, és nem keresett kényelmes körülményeket sem lelki, sem testi értelemben, hanem harcolni jött, önmagát megtagadni és meghalni jött.















