A büntetésem legkorábbi időszakától kezdve egyetlen szilárd elvhez tartottam magam: mély meggyőződésemmé vált, hogy csak akkor vagyok képes túlélni ezt a poklot, ha tudatosan megőrzöm az önbecsülésem, ha soha nem hagyom, hogy elvegyék a méltóságomat, egyetlen tulajdonomat, amim maradt, bármi is történjen.
A futás nem holmi varázsbab, és nem várhatom el tőle, hogy hozzászoktasson az élet valódi szomorúságához. Tisztában vagyok vele. Az életem nehéz időszakaiban azonban – anélkül, hogy tudatában lettem volna – végül mégiscsak szert tettem egyfajta küzdőszellemre, amely mindennap a segítségemre volt, amióta csak ott találtam magam a padlón, és azon tanakodtam, vajon fel tudok-e még egyszer állni onnan. Segített kikecmeregnem a saját készítésű kalitkámból; új feladatokra, új tapasztalatokra, igaz szeretetre, és olyasfajta optimizmusra meg önbizalomra sarkallt, ami által több lehetek egy szorongástól béna nőnél. Új identitásra tettem szert általa, amely immár nem a veszélyt és a rettegést látta mindenekelőtt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy kifutottam a lelki nyomorúságból.
Minden, amit elértem, a nagy önbizalom és siker iránti elszántságom eredménye. Fel kellett állnom a padlóról, és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy visszataláljak az életbe. Amikor munkát kerestem Hollywoodban, addig küzdöttem, amíg meg nem kaptam az állást, aztán a következőt, és így tovább. Remélem, hogy sokan visszatekintenek az életemre, és látják, hogy a kemény munka és az ambíció milyen messzire vihet.
A problémát az jelentette, hogy anyám nem az a típus volt, akinek parancsolgatni lehet. Tanult, büszke és csökönyös nő volt, és bármennyit könyörögtünk is neki, hogy hallgasson, nem volt hajlandó rá.
Egyszer, amikor Apus megpofozta, így vágott vissza neki:
– Ó, micsoda férfi vagy! Azt hiszed, attól leszel férfi, ha megütsz egy nőt?
Apám ismét megütötte, amitől anyám a földre esett.
De azonnal felállt, a szemébe nézett, és higgadtan azt mondta:
– Megüthetsz, ahányszor csak akarsz, de soha nem tudsz kárt tenni bennem.
Ez nagyon megmaradt bennem. Hiába verik a testét, mégis ő kontrollálja azt, mi okoz „kárt benne”? Én is ilyen erős akartam lenni.
Mert naponta kell feltámadnunk. Amikor elhagy a szerelmünk, és az életünk összeomlik. S úgy érezzük, hogy nincsen tovább. Aztán lassan, a nem romantikus magányban ülve rávesszük magunkat, hogy legyen tovább. Ha másért nem, hát a gyermekeinkért. S azért is, mert új szerelem vár. Szerencsére mindig vár. Ez is feltámadás. Amikor nem sikerül. Nem úgy sikerül. Mert a világ is összeesküdött. Mert mindenki ellenünk.
Amikor a hazugság ölti a legszebb ruhát, és ő a leghangosabb. Amikor rájövünk, hogy nem tettünk meg mindent – szerelmünkért, családunkért, elveinkért, sikerünkért –, és úgy érezzük, már késő. Akkor jön a feltámadás.
Fiatalon muszáj küzdened a céljaidért, hogy olyan jövőt teremts férfiként magadnak és családodnak, amire vágysz és amire büszke lehetsz. Teljes erőből hajtanod kell, ez a kötelességed! De néha állj meg, még ha nem is vagy a célban, pihenj meg egy kicsit és gondold át miket értél el eddig, mert azokból bizonyosodsz meg , hogy van értelme és eredménye az energiabefekteteseidnek. Ilyenkor ne gondolj az eddigi és jövőbeni hibákra és akadályokra csak fogadd be magadtól a pozitív energiákat. Érezd, hogy nincs határ!
Teljesen kisiklottam, és szerencsém volt, hogy nem történt velem valami szörnyű baleset, nem kerültem börtönbe vagy nem haltam meg, mert abba az irányba tartottam. Most már ismerem a belső szörnyeteget, és tudom, hogyan kell kezelni. Olyan, mintha egy 400 kilós orangutánnal élnék együtt, aki meg akar ölni. Sokkal erősebb nálam, nem beszéli ugyanazt a nyelvet amit én, és a lelkem sötétjében szaladgál.
– nyilatkozta korábban az alkoholizmus elleni harcáról
Én vagyok az utolsó ember, aki panaszkodásra adja a fejét. Nagyon büszke vagyok azokra a dolgokra, amiket tettem. De követtem el hibákat. Nagyon nehéz 17 évesen nyerni Wimbledonban. Olyan dolgokat tettem, amit korábban senki ezen a szinten. Szórakozni jártam, kimaradoztam, piáltam. Nem egy profi sportoló életét éltem. Volt, hogy pirulák nélkül képtelen voltam aludni.
















