Az élet a legnagyobb csoda. Száznál valamivel több kémiai elem úgy rendeződött össze, hogy a majdnem semmi életre kelt: megmozdult, válaszolt, megsokszorozta önmagát. Hogy ki vagy mi volt a rendező, nem tudjuk. Az egyik hisz az anyagi világ felsőbb elrendezettségében, az isteni akaratban, a másik pedig ezzel szemben a véletlen teremtő valóságában. Az élet alig magyarázható csoda, így okszerű, hogy a csoda mögött is csodát keressünk. Minden kultúra megtalálta saját Istenét az élet, a rend végső forrásaként. Az élet teremti az Istent, vagy az Isten teremti az életet? A kérdés válasz nélkül is a létező világ, más életének elfogadásában, a szeretetben nyer evilági, végül praktikus értelmet.
