Az őszinte ember Isten legnemesebb műve.
Minden, amit látsz az életben, Isten méhéből született. Isten túl van a mi és ők, a szeretet és ellenszenv kategóriáin.
A test, amit Isten adott számomra, egyszerűen erre a sportra lett teremtve. Nem tudom, miért én vagyok a kiválasztott, hogy képviseljem ezt a sportot. Nem én választottam magamnak, Isten adta számomra.
A legtöbb vallás tanításai szerint Isten felel mindenért, ami ebben a világban létezik, és ami engem illet, teljes mértékben egyetértek ezzel a kijelentéssel. Társteremtőkként azonban nekünk, embereknek kell felelünk azért, AMIT Isten a mi életünkben tesz.
Az élet a legnagyobb csoda. Száznál valamivel több kémiai elem úgy rendeződött össze, hogy a majdnem semmi életre kelt: megmozdult, válaszolt, megsokszorozta önmagát. Hogy ki vagy mi volt a rendező, nem tudjuk. Az egyik hisz az anyagi világ felsőbb elrendezettségében, az isteni akaratban, a másik pedig ezzel szemben a véletlen teremtő valóságában. Az élet alig magyarázható csoda, így okszerű, hogy a csoda mögött is csodát keressünk. Minden kultúra megtalálta saját Istenét az élet, a rend végső forrásaként. Az élet teremti az Istent, vagy az Isten teremti az életet? A kérdés válasz nélkül is a létező világ, más életének elfogadásában, a szeretetben nyer evilági, végül praktikus értelmet.
A szerencse istennője Fortuna,
Fortuna a sors nővére,
a sors az isteni rend,
és az isteni rend maga Isten.
Szóval én úgy látom,
ha hiszel a szerencsében,
hiszel Istenben.
A lélek közvetlenül Istentől kapja létét, ezért van Isten közelebb a lélekhez, mint a lélek önmagához, és ezért van Isten a lélek alapjában egész Istenségével.
Testem inkább van a lelkemben, mint amennyire a lelkem a testemben. Testem és lelkem inkább van Istenben, mint önmagában.
Gondolj az összes dologra, amit szeretsz! Akkor megtudod, mi Isten.
Én csalódtam a szerelemben és Istenben is. Ha azt, ami a háborúban volt, amit átéltem másokkal együtt, ha azt megengedte, akkor nincs Isten. Aztán rájöttem, hogy a háborút mi emberek csináltuk, nem kértünk engedélyt hozzá, mert szabadok is vagyunk. Meg aztán Isten nem kívül, hanem belül van. Mindenkinek olyan az istene és a szerelme, amilyet magának megteremt.
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj.
Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Máig nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy az Isten megáldott ezzel a hanggal, ez csodálatos dolog.
Ismered azt az érzést, amikor nevetni készülsz? Amikor valami buborék készül felpukkanni benned. Amikor a nevetés buborékként tör fel, de még nem tört ki belőled? Na ilyen érzés Istent érezni.