Én neked a földön ím kegyelmet adok;
Kérd Istent, remélem Isten is adni fog.
Isten idézetek
Az öreg Istennek adassék tisztelet,
Ki hadszekerén jár magas felhők felett,
Megűzi a rosszat lángtollu nyilával,
Jókra viszont jót ád két teli markával.
Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.
Amikor a lélek nem nyugtalankodik, akkor nyerhet kinyilatkoztatást Istentől.
Istent? Nem öltöztetném se kétsoros zakóba, se póló-farmer összeállításba: hozzá egy kényelmes és mennyei sötétkék öltöny illik.
Valódi közösség csak olyanokkal köthet össze engem, akiknek ugyanolyan vagy hasonló vallási élményeik vannak, s nem azokkal, akik csak a betűben hisznek, és soha nem szánták rá magukat arra a fáradtságra, hogy megértsék: mi minden következik abból, és feltétel nélkül kitegyék magukat Isten akaratának. Ezek Isten igéjét arra használják, hogy megvédjék magukat Isten akaratával szemben.
Ha Isten elhív egy feladatra, alkalmassá is tesz rá.
Valaki egyszer azt mondta, ha semmid nincs már, csak Isten, rájössz, hogy ő elég.
Ahhoz, hogy meghaljon egy isten, csak annyi kell, hogy ne higgyenek benne.
Rájöttem, hogy Isten valami miatt a legcsodálatosabb dolgokat az életben szándékosan a legnagyobb félelmünk másik oldalára helyezi.
Keresztre kell feszíteni, máglyára kell vetni bárkit, aki józan esze birtokában azt hiszi, hogy ő Isten, bár manapság arra a könyörületes álláspontra helyezkedünk, hogy józan esze birtokában senki sem hihet ilyen hülyeséget. Csak egy szerencsétlen idióta képzelheti azt magáról, hogy ő a világ mindenható uralkodója, és várhatja el, hogy mindenki más térdre boruljon előtte és imádja őt.
Addig hitte az Isten, hogy tévedhetetlen, ameddig nem teremtett embert.
Amit az ember magánál erősebbnek érez vagy talál, azt hajdan is mindenkor isteninek, illetve démoninak nevezte. Isten: a benne lakozó Erősebb.
Istent természetesen nem lehet bizonyítani, mert például hogyan tudná az ausztrál gyapjút rágcsáló egyik moly a másiknak bebizonyítani, hogy Ausztrália létezik?
Az egyetlen ok, amiért nem a fegyházból beszélek hozzátok, az Isten kegyelme. 13 éves koromban drogot szívtam, drogot árultam, füvet árultam, heroint árultam, kokaint árultam. Már 13 évesen drogoztam, de nem ez volt Isten terve velem.
A világban vagyunk, de ne tartozzunk a világhoz. Ne tőle függjön a boldogságunk. Bízzatok a Mindenhatóban. Ne erre a világra támaszkodjatok a boldogságotok terén. Mert van, hogy kedden azt mondják neked, hogy szeretnek, szerdán pedig azt, hogy gyűlölnek.
Nem vagyok Isten, de ha én lennék, akkor hetvenöt százalékotok lány lenne, a többiek pedig pizza és sör.
A teljes elfogadás maga a ténykedő Isten.
– Miből él itt?
– Isten kegyelméből.
– Abból is lehet élni?
– Csak abból lehet.
Isten nem más, mint szeretet. Minden, ami szeretet, az Isten. És minden, ami nem szeretet, az nem Isten, és ami nem Isten, az nem is valóság, csak valami rossz álom. Isten benne van abban, hogy én itt vagyok, mert az hozott ide, hogy szeretem a hazámat és szeretem az emberiséget, és meg akarom védeni azt, aki védelemre szorul, és fel akarom szabadítani azt, aki rabságban él. De abban nincsen benne az Isten, hogy géppuskámmal embereket ölök, mivel azt nem szeretetből tettem. Azt csak azért tettem, hogy megvédjem magam, hogy teljesítsem a kötelességemet, mert katona vagyok, s a katonáknak ölniök kell.