Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé a bölcsességre.
Aquinói Szent Tamás
1225 - 1274. március 7.
középkori olasz Domonkos-rendi szerzetes és pap, befolyásos filozófus, teológus
Aquinói Szent Tamás idézetei a hit, az értelem és az erkölcs összefüggéseit tárják fel. Gondolatai mély filozófiai és teológiai megközelítésben segítenek elgondolkodni az igazság és az emberi élet kérdésein.
Ha valaki elmulasztja megtenni, ami erejéből telik, és odafentről csodát vár, tulajdonképpen kísérti az Istent. Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. A mennyország ugyanis olyan, mint egy kiterjedt tenger, de nekünk kell belévetnünk a hálót, olyan, mint egy értékes gyöngy, de a gyöngyöt nekünk kell megkeresnünk; olyan, mint az elrejtett kincs, de a kincset nekünk kell kiásnunk.
Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden emberi tudást fölülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, s adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. A hitnek és az értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért sohasem kerülhetnek egymással ellentétbe.
A férjek nem kevésbé vétkeznek, mint a feleségek, jóllehet olykor magukat kedvező színben tüntetik fel.
Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinnivalók ismerete, a kívánnivalók ismerete és a tennivalók ismerete. Az elsőt a Hitvallás tanítja, amely a hitágazatokról való ismeretet adja elő, a másodikat az Úr imádsága, harmadikat pedig a törvény tartalmazza.
Vannak némelyek, akik soha nem vesznek fel szentséget, mégis részesülnek a szentség hatásában, a szentség iránti tisztelet miatt, amely az iránta való vágyban és a kívánságban fejeződik ki.
A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá tesz minket. A hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk, nem oltja ki a tudás fényét, amely természetes örökségünk
A félelem törvénye megtartóit szolgákká teszi, míg a szeretet törvénye szabadokká. Aki ugyanis csak félelemből cselekszik, szolga módjára-, aki pedig szeretetből, szabad és gyermek módjára cselekszik.
Kétségtelen ugyanis, hogy Isten Fia nem kevesebbért jött el hozzánk, fölvevén testünket, hanem hogy nagy hasznunkra legyen, ezért hozta létre azt a kapcsolatot, hogy ti. felvette az élő testet és méltóztatott a Szűztől megszületni, hogy mindet megajándékozzon Istenségével; és azért lett emberré, hogy az embert Istenné tegye.
Aki pedig úgy véli, hogy minden véletlenül jött létre, az nem hiszi Isten létét.
Akkor igazi az alázatosság, ha valaki semmit sem a saját erejéből származtat, hanem mindent, amit el akar érni, Isten erejétől remél.
