Nem lehetett ott rend, ahol forma sem volt, s ahol elrendeződés nem volt, időrend sem lehetett! Ez a majdnem-semmi azonban, éppen mert nem volt egyszerűen semmi, Isten kezéből eredt, mert tőle van minden, ami bármi módon létező valami!
Isten idézetek
Bennem voltál, én meg künn! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba.
Az örök Tervező mindig tudja; hogy kinek hol a helye.
A bölcs nagyon is Istennél van, mert önmagának is tudatában van.
Higgyünk szilárd hittel Jézus Krisztusban, Isten felénk nyújtott jobbjában, várjuk biztos reménnyel, áhítsuk forró szeretettel!
Boldog, aki téged szeret, barátját benned és ellenségét miattad szereti.
Ó Uram, mindenható jóság, mindannyiunkat olyan gonddal őrzöl, mintha csupán velünk törődnél. És mindenkit együtt éppen úgy gondozol, akár az egyes embert.
Hova hívogassalak tehát, ha benned vagyok? Vagy honnét jöjj belém? Ugyan hova iramodhatnék egeken és földeken túlra, hogy innét jöjjön belém az én Istenem? Hiszen így szólítottál hajdan: én töltöm be az eget és a földet.
A szeretet tebenned nem nyugtalanság; a buzgalom nem emésztődés; bánatod nem fájdalom, a harag nem szakajtja meg csöndességedet. Munkád változik, akaratod soha; amit találsz, felkarolod, pedig soha ki sem eresztetted kezedből. Nem vagy szegény s örülsz a nyereségnek; nem vagy fösvény s hasznot követelsz. Áldozunk neked, hogy lekötelezzünk, pedig van-e nem tőled való birtokunk? Beteljesíted ígéreteidet, jóllehet senkinek sem tartozol; eltöltesz áldásoddal s magad meg nem fogyatkozol!
A véletlen Isten eszköze, hogy névtelen maradjon.
És mindig úgy éreztem
Hogy sose lesz jó életem
De a jó Isten megfogta a kezem
A szivárvány a Teremtő Isten ajándéka. Szövetségének jele, melyet az égre helyezett. Azt jelenti, hogy Isten nem bocsát több özönvizet a földre.
Kegyelmes Isten, kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomot, vezérld utamot,
mert csak rád maradtam.
Én azt gondolom, a technikai fejlődést Isten azért biztosítja számunkra, hogy azzal gyógyítsunk. Hogy a szenvedést enyhítsük. Nem pedig azért, hogy a helyébe lépjünk. Hívőként éreznünk kellene a különbséget.
Vannak a szenvedésnek olyan formái, amelyben egyetlen dolog képes megtartani minket: annak tudata, hogy Isten szeret. Ami megdöbbentő, hogy az ebben való gyökerezés, az Isten szeretetével való telítettség nemcsak megtart, hanem jellemet formál, életet áraszt.
Amit az emberek a legmagasabb Istennek hívnak, az nem szubsztancia, hanem annak az oka, nem olyasmi, ami itt, vagy ott, vagy máshol van, nem az, amit látunk, hanem az, amiben minden van – a tér.
A hit lényege: ha mindent elveszítek is, akkor is Istené vagyok. Egy életre, örök életre.
Nem használhatok olyan istent, aki nem tud felelni a kérdéseimre.
Jézushoz hasonlóan, az én duális világképemben is két Isten van. Az egyik a jó, a másik pedig a félelmet keltő. Aki megismeri a jót, a Jóistent, az egyben megismeri a szellemvilág tanításait. Aki a másikat féli, soha nem él szellemi, az-az teljes életet. Félelmében csupán fél életet él. A gőg, a meggyőzöttek meggyőződése, ami sokakat álomban tart és elringat egy életen át. A köznyelvben az terjedt el: féld az Istent! Én azon munkálkodom, amin a példaképeim, a nagy elődeink, hogy a vallások ne szakíthassanak szét embereket, és mindenki a saját szellemén keresztül jusson el Istenhez.
Imádkozni annyi, mint Istent segítségül hívni a szükségben.
