Aki fél, az megtanul hazudni.
Felháborít, hogy bárki is a félelemből akar üzletet csinálni.
De aki nem uralja a félelmeit,
Azon más uralkodik, és elveszik.
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
A nevetés megöli a félelmet, félelem nélkül viszont elvész a hit. Az ördögtől való félelem nélkül Istenre sincs szükség.
Mindannyiunknak élnünk kell, mielőtt megöregszünk. A félelem hülyeség. Később bánni fogod.
A sebezhető idősek ugyanúgy hazudoznak, mint a gyerekek, amikor félnek, nehogy elnáspángolják őket.
Nem számít milyen nagy és erős vagy. Még Tyson is azt mondta, hogy olykor pokolian félt, ahogy a ring felé közelített. Mindenki érzi a nyomást.
A legtöbb félelmünk, amelyet magunkkal viszünk a felnőtt életünkbe is, gyakran abból táplálkozik, ami „megtörténhetne” vagy „megtörténhetett volna”, nem pedig abból, ami tényleg be is következik.
Aki hagyja magát legyőzni a félelmei által, az megszűnik nőnek vagy férfinak lenni, és csak a neme marad meg.
A félelem hangja ezt mondja: „Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél.” A hit hangja azonban azt mondja: „Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!”
Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?
Az emberek most azért félnek, mert sohasem tettek hitet önmaguk mellett.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.