A nevetés megöli a félelmet, félelem nélkül viszont elvész a hit. Az ördögtől való félelem nélkül Istenre sincs szükség.
Mindannyiunknak élnünk kell, mielőtt megöregszünk. A félelem hülyeség. Később bánni fogod.
A sebezhető idősek ugyanúgy hazudoznak, mint a gyerekek, amikor félnek, nehogy elnáspángolják őket.
Nem számít milyen nagy és erős vagy. Még Tyson is azt mondta, hogy olykor pokolian félt, ahogy a ring felé közelített. Mindenki érzi a nyomást.
A legtöbb félelmünk, amelyet magunkkal viszünk a felnőtt életünkbe is, gyakran abból táplálkozik, ami „megtörténhetne” vagy „megtörténhetett volna”, nem pedig abból, ami tényleg be is következik.
Aki hagyja magát legyőzni a félelmei által, az megszűnik nőnek vagy férfinak lenni, és csak a neme marad meg.
A félelem hangja ezt mondja: „Rakj tüzet a kandallóban, és maradj ott a melegénél.” A hit hangja azonban azt mondja: „Lobbantsd lángra a szívedet, és indulj megvalósítani terveidet!”
Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?
Az emberek most azért félnek, mert sohasem tettek hitet önmaguk mellett.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.
A félelem erősebb a szeretetnél. Ezt jegyezzétek meg!
Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.
A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.
Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson az álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.
Az embereket a következményektől való félelem tartja vissza a cselekvéstől és teszi alkalmazkodóvá, de amint elengeded a lényegtelen dolgokhoz – a pénzhez, a karrierhez, a személyes biztonsághoz – fűződő ragaszkodásodat, legyőzheted a félelmet.