A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája.

Paradoxonnak tűnhet, de ahhoz, hogy megtalálj valakit, aki szeret, az első lépés az elengedés, mert a szeretet sohasem egy elképzelt kép. A szeretet a legkevésbé sem függ külső értékektől.

A lemondás az az ajtó, amelyen mindenkinek át kell lépnie, hogy megtalálhassa a szenvedélyt. Lemondás nélkül a szenvedély középpontjában az ember élvezetek és izgalmak utáni sóvárgása áll. Lemondással azonban a szenvedély egyenesen magára az életre irányul – spirituális értelemben a szenvedély: hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.