A szabadság nem azt jelenti, hogy valaki azt csinál, ami éppen az eszébe jut, hanem azt, hogy választ a lehetőségek közül.

A nagy találmányok többnyire csak alkotóik fejében működnek tökéletesen, mert abban a fejben minden rendelkezésre áll az eszményi működéshez, és semmi sem zavarja azt.

Az élet értelme nem a halálon túli valami, jutalom vagy büntetés, örök, émelygő édelgés a jóknak, pokol a rosszaknak. A halálon túl nincsen semmi.

A hatalom, mint valamiféle emberi viszony, minden társadalomban megjelenik. Ez az emberi természet következménye.

Az ember, aki szerényen sapiensnek, bölcsnek nevezi magát, noha bolondok bolondja, képtelen korlátozni populációjának méreteit, képtelen megakadályozni a haszontalannak vagy károsnak ítélt anyagok felhalmozódását, képtelen alacsony szinten tartani az energiafelhasználását és képtelen békésen együtt élni a bioszférával, amelyből vétetett.

Ahelyett, hogy az ember a környezetében lévő érdekes állatokat, növényeket figyelné, és arra vigyázna, hogy ezek a saját érdekében mindig fellelhetőek legyenek, történeteivel elképzelt világokat teremt Istennel, angyalokkal, démonokkal, képletekkel, imaginárius számokkal, egészen kicsi atomokkal és nagy bumm-mal.

Ha egy kultúrából egyszer kicsit hosszabb időre kilépsz, (…) egy új nézőpontot nyersz. Elkezded a saját kultúrádat, a saját viszonyaidat ehhez a kultúrához képest kívülről szemlélni. Olyan nézeteket látsz, amelyet csak kívülről lehet konstruálni. Ez nem bűn, eltévelyedés, hanem csupán a nézőpontváltozás következménye.

A félelemnek nem kell feltétlenül valamilyen hiedelemhez kapcsolódnia, nem a hiedelem váltja ki a félelmet, hanem a félelem kerít magához egy hiedelmet, amit aztán kicifrázhat, a képzeletben megjeleníthet, és ezzel a félelem egyre nagyobbra növekedhet az emberben.