Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak!
Félelem idézetek
Nem túl nehéz belekerülni a világ félelemalapú történeteibe, és elveszíteni a hitünket. Ha a félelem átveszi az irányítást, kómaszerű állapotba kerülünk. Szó szerint elfelejtjük, kik is vagyunk. Az elszigetelődés, a hiány, az ítélkezés és a negativitás hitrendszereit építjük fel.
Aki a jövőtől, vagy a sikertelenségtől fél, maga von határt működési körének.
A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az.
Soha nem féltem a bukástól, pedig sokat buktam életemben, de soha nem féltem tőle.
A szabadság és a félelem mindig együtt járnak, akár egy öreg házaspár, akik meghalnának egymásért.
Igazából a legnagyobb félelmem, hogy elveszítek valakit, aki nagyon közel áll hozzám.
Emlékszem, ahogyan leskelődtem a folyosó végéről. (…) Szó szerint csak egy kezet láttam. Rémülten felsikoltottam, mert tudtam, hogy egy gyilkos babáról van szó. Aztán 15 éves koromig minden évben rémálmaim voltak erről a kézről.
(Jenna a Gyerekjáték című horrorfilmről)
Ha kitakarítjuk az erőnket blokkoló félelmet, mágnesként fogjuk vonzani a csodákat.
Minden egyes félelem-meggyőződésünk a saját döntésünk. Mi döntünk úgy, hogy hiszünk a híradóból áradó félelemben, az otthonunkban lévő félelemben és az elménkben fészkelő félelemben.
Mindnyájan egyedi módon szedtük össze félelmeinket, majd – mentális filmekként – ezeket a félelmetes történeteket játsszuk le újra és újra az elménkben.
Félelem: valósnak tűnő, hamis bizonyíték. Igen, ez így van: amikor a félelemre összpontosítasz, az lesz a valóság.
Ne tölts túl sok időt a legrosszabb eshetőségre történő felkészüléssel! Ritkán alakulnak a dolgok olyan rosszul, amilyennek képzeled őket, viszont ha valami folytán mégis úgy történik, a szörnyűséget duplán kell átélned.
Az elveszített tiszteletet úgy lehet visszaszerezni, ha szembe mersz szállni a démonaiddal, vagyis a félelmeiddel.
Tudod, ahogy a kutyák is megérzik a félelmet,
Én is úgy hallom a szívverésedet,
Te csak ugatsz, amíg mi harapunk is.
Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet.
Minél többet tanulsz, annál kevésbé félsz. És tanuláson nem az iskolai tudást értem, hanem az élet tapasztalati megismerését.
A megbocsátás felszabadítja a lelket és elűzi a félelmet.
A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?
A külső hatalomért folyó versengés hajtóereje a félelem.