Emlékszem, ahogyan leskelődtem a folyosó végéről. (…) Szó szerint csak egy kezet láttam. Rémülten felsikoltottam, mert tudtam, hogy egy gyilkos babáról van szó. Aztán 15 éves koromig minden évben rémálmaim voltak erről a kézről.
(Jenna a Gyerekjáték című horrorfilmről)
Ha kitakarítjuk az erőnket blokkoló félelmet, mágnesként fogjuk vonzani a csodákat.
Minden egyes félelem-meggyőződésünk a saját döntésünk. Mi döntünk úgy, hogy hiszünk a híradóból áradó félelemben, az otthonunkban lévő félelemben és az elménkben fészkelő félelemben.
Mindnyájan egyedi módon szedtük össze félelmeinket, majd – mentális filmekként – ezeket a félelmetes történeteket játsszuk le újra és újra az elménkben.
Félelem: valósnak tűnő, hamis bizonyíték. Igen, ez így van: amikor a félelemre összpontosítasz, az lesz a valóság.
Ne tölts túl sok időt a legrosszabb eshetőségre történő felkészüléssel! Ritkán alakulnak a dolgok olyan rosszul, amilyennek képzeled őket, viszont ha valami folytán mégis úgy történik, a szörnyűséget duplán kell átélned.
Az elveszített tiszteletet úgy lehet visszaszerezni, ha szembe mersz szállni a démonaiddal, vagyis a félelmeiddel.
Tudod, ahogy a kutyák is megérzik a félelmet,
Én is úgy hallom a szívverésedet,
Te csak ugatsz, amíg mi harapunk is.
Amikor félek, megnyitom a szívem, és hagyom, hogy a szeretet eloszlassa a félelmet.
Minél többet tanulsz, annál kevésbé félsz. És tanuláson nem az iskolai tudást értem, hanem az élet tapasztalati megismerését.
A megbocsátás felszabadítja a lelket és elűzi a félelmet.
A gyáva ember nem vállalja a tetteiért a felelősséget. Mert fél. És könnyebb és egyszerűbb a többiekkel együtt ordítani, mert még azt is csak tömegben meri. A gyereket felállítjuk a hisztiből és szembesítjük a tetteivel. Mi felnőttek, és okosok, és bátrak, és egyenesek és becsületesek, mikor fogunk szembesülni tetteinkkel?
A külső hatalomért folyó versengés hajtóereje a félelem.
A félelem okozza azt (…), hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másoknak látszanak, mint amik valóban.
A mögöttes érzelem, ami az ego minden tevékenységét irányítja: a félelem. A „senkinek levéstől” való félelem, a nem létezéstől, a haláltól való félelem.
Ha állandóan félünk, félünk valamitől, gondolatainkban szinte megteremtjük a lehetőséget félelmünk tárgyának kedvező kialakulásához. Megteremtődik az a légkör, melyben az gyökeret ver és nőni kezd. Szinte magunkhoz vonzzuk a balszerencsét.
Ne féljünk, mert a félelem a gonosz lélektől van. A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől. Isten lelke a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem lelke.
Életemben kétszer is voltam menekült, úgyhogy pontosan tudom, mit jelent annak lenni, hogy milyen lelki állapotnak, szorongásnak és félelemnek vannak kitéve ilyenkor az emberek.
Az egyetlen félelmem az, hogy Európa egyik legnagyobb országát eltörlik a Föld színéről.
A csatatéren nincsenek hősök, nincsenek bátor emberek, csak egy rakás halálra rémült, félelemtől reszkető kölyök. Igen, hősök csak a mesékben léteznek; a valóságban mindenki gyáva, és az egészből csak az érdekli, hogy ő bármilyen áron életben maradjon.
