A félelmet nem olyan nehéz megérteni. Végül is nem ijedtünk meg mindannyian már gyerekként is? Semmi nem változott azóta, hogy Piroska szembenézett a nagy és rossz farkassal. Ami ma megijeszt minket, az ugyanaz, ami tegnap, csak már egy másik farkas. Ez a félelemkomplexus minden emberben ott gyökerezik.
Aki a neurotikus félelem tárgya elől menekül, csak nehezen hiszi el, hogy az épp az ő félelméből meríti a hatalmát. Aki a maga félelmét bátorsággá alakítja, és nem menekül többé, azt veszi észre, hogy a rém megtorpan: az üldöztetés véget ér, mert a beteges félelem a maga tárgyának az egyedüli erőműve. Nem a tárgy kelti a félelmet, hanem a félelem ruház fel akármilyen tárgyat a maga démoni erejével.
Soha ne azért tegyél vagy ne tegyél meg valamit, mert félsz attól, hogy mit gondolnak rólad mások. A tény ugyanis az, hogy senki sem gondolkodik rólad.
Már Arisztotelész tudta, hogy a bátor embert nem az jellemzi, hogy nem fél; a bátor ember úgy viselkedik, mintha nem félne.
Nem azt mondom, hogy nem ijesztő a halál, vagy hogy nem nehéz feldolgozni a gondolatát, mert mindig az, de a fizikai élet elvesztésének fájdalmával és félelmével együtt jár a spirituális élet ébredése.
Jóformán bármi gerjeszthet félelmet. Nekem például az volt a legnagyobb félelmem, hogy a gitárom elhangolódik.
A végveszélyben levő embert többnyire könyörtelenné teszi a rettegés.
Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki a félelme ellenére is cselekszik.
A remény nem stratégia. A szerencse nem tényező. A félelem nem opció.
Félénkségem valójában a védőpajzsommá és menedékemmé lett. Fedezékében tudtam növekedni. Segítségemre volt az igazság felfedezésében.
Máskor rosszabb a félelem, hogyha az ember mellett van, akit szeret, mert akkor azt is félti.
Csak az oly jövendő baj nyugtalanítson, amely biztosan és pontos időben fog bekövetkezni. Ilyen pedig kevés van. A bajok inkább csak lehetségesek vagy valószínűek, ha bizonyosak is, bekövetkezésük ideje bizonytalan. Az embernek egyetlen nyugodt pillanata se volna, ha ez utóbbiakkal is törődnék.
A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának legelső feltétele: az embert megnyomorítja.
Azok a dolgok, amelyek a gyáva embert mint gyávát megijesztik, senki más számára nem félelmetesek, vagy könnyű félelmet keltenek csupán.
Fejemben éj van, éjek éjjele,
S ez éj kísértetekkel van tele;
Agyamban egymást szülik a gondolatok,
S egymást tépik szét, mint vadállatok.
A félelem, a szorongás, még ha irreális is, kifejti a maga pusztító hatását.
Két mozgatóerő hajtja az embereket: a félelem és az érdek.
Meg kell tanulnom, hogyan éljek együtt a félelemmel. A félelem be van építve, hasztalan küzdünk ellene. Félelem nélkül életképtelen állatfaj lennénk. Nem kell szégyellni a félelmet. Természetes és szükséges dolog, akárcsak a játék vagy a fájdalom. Együtt kell élni vele.
Azt mondják, ha eluralkodik rajtad a félelem, nem a jelenben vagy, hanem a múltban. Viszont, ha aggódsz, akkor pedig a jövőben élsz.