Mélyen hitte, hogy felesleges előre félni, mert azzal semmit sem lehet megakadályozni, csak elveszíteni az adott pillanat örömét.
Az élet nem szorongáskeltő. De azzá tudjuk tenni érzelmeinkkel és tudattalan választásainkkal. Ha mindig olyan embereket választunk, akik maguk is hasonló érzelmi attitűddel rendelkeznek, vagy ha tudattalanul folytonosan olyan élethelyzeteket alakítunk, melyekben beigazolhatóvá válik minden korábbi gyanakvásunk.
A félelemre pazarolt időt érdemes hasznosabbra fordítani, hiszen a félelemben is a „rossz” állandóságnak torokszorító gyötrelme és jövőbeni rossz bekövetkezésének hiedelme bénítja meg értelmünket és cselekvő erőnket.
Tapasztalatom szerint épp azok a fiatalok, akik félnek az élettől, szenvednek később éppúgy a halálfélelemtől.
Ha egy fiatal fél a világtól, az élettől, a jövőtől, azt mindenki sajnálatosnak, oktalannak, neurotikusnak tekinti; az ilyen emberről azt tartják, gyáván kitér minden elől. De ha egy öregedő ember titkos borzongást, sőt halálfélelmet érez arra a gondolatra, hogy észszerűen várható élettartama már csak ennyi meg ennyi év lesz, akkor kínosan emlékezünk saját bensőnk bizonyos érzéseire; figyelmünket lehetőleg eltérítjük és a beszélgetést más témára tereljük. Az az optimizmus, amellyel a fiatal embert ítéltük meg, itt csődöt mond.
Azt mondtad, sose szabad félnem,
Nincs miért, úgyis utolérnek.
Próbálok vigyázni magamra. Nincsenek nagy félelmeim. A normális félelmem az elmúlástól van. Tudod, azt hiszem, mindannyian gondolunk erre, különösen, ha elérünk egy bizonyos kort. Biztos akarok lenni abban, hogy a feleségemről és a családomról gondoskodnak. Ezen kívül nincsenek nagy félelmeim.
Vakmerő az, aki nem fél azoktól a dolgoktól sem, amelyektől kell, sem akkor nem fél, amikor kell, sem nem úgy fél, ahogyan kell.
A félelem megakadályozza, hogy önmagunk lehessünk.
Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik.
Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.
A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
Hallottad már azt a mondást, hogy a hit legyőzi a félelmet? Nálam az utálat győzte le a félelmet.
Soha nem aggódtam a képességeim miatt, mert sok munkát fektettem az edzésekbe. Tehát ha odateszed magad, akkor mitől félsz? Tudod, hogy mire vagy képes, és mire nem.
Tudom, hogy a félelem egyesek számára akadályt jelent, de számomra ez csak illúzió. A kudarc mindig arra késztetett, hogy legközelebb még keményebben próbálkozzak.
Nem kell félni a hibáktól, mert aki fél tőle, sosem próbál ki semmi újat.
A félelmek olyanok, mint a cigaretták, mondta nagymama: nem az a nehéz, hogy végezzen az ember az apró rohadékokkal, hanem hogy ne kezdjen ki velük újra.
Ó, Halál, miért csinálsz te minden napból Halloweent? Félek! Mindig van valami baj: ha éppen nem székrekedésem van, akkor félek.