Igen; az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül.
Félelem idézetek
Én mindentől félek: hogy hirtelen meghalok, hogy mindenemet elveszítem, vagy, hogy repülőre kell ülnöm. Még felszállás előtt oda szoktam menni a kapitányhoz, majd megkérem, ígérje meg, hogy minden rendben lesz! Vannak, akik ilyenkor úgy néznek rám, mintha idióta volnék, de akadt, aki még azt is megengedte, hogy bemenjek hozzá a pilótafülkébe. Ott ültem fél órát, remekül éreztem magam, pedig nagyon szűk volt a hely! Ha tehetem, nem repülök, de egy távoli munka kapcsán sajnos ez az egyetlen módja az utazásnak.
A szellemektől nem félek, de hülye lennék piknikezni egy elátkozott erdőben.
Mikor szembenézünk a félelmeinkkel, gyakran azt vesszük észre, hogy nem is olyan vészes.
A félelem végzetes a Forma–1-ben. Bármilyen félelem arra késztet, hogy kételkedj az ösztöneidben, márpedig az ösztöneim tesznek a legjobbá.
A kor, amikor a rettegés, a Vezérnek megfelelni vágyás diktál, egyszerű és kiszámítható. Akkoriban bárkiért jöhetett a fekete autó, emberek százai tűntek el nyomtalanul. Én sohasem féltem, de azt tudtam, hogy mások nem akarnak hibázni, mert remegnek. A rettegő pedig szolgál, tüsténkedik, igyekszik a hatalom kedvébe járni. Szóval és tettekkel iparkodik biztosítani Vezérét s annak helytartóit: hű és igaz kommunista. Éljen a párt, lengjen a dicsőséges lobogó!
Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.
Hogy milyen emberré válunk, az dönti el, hogyan reagálunk a félelmeinkre. Én úgy döntöttem, hogy vicces leszek.
Csak egyetlen nagyobb félelem létezik annál, hogy nem tudod megszerezni azt, amire vágysz: a félelem attól, hogy elveszíted.
Mindnyájan becsapjuk magunkat egy kicsit az olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek megijesztenek. Félünk attól, hogy nem fogadnak el a munkahelyen, az iskolában vagy a Twitteren, ezért meggyőzzük magunkat, hogy nagyképűek, ostobák vagy gonoszak. Narratívákat kreálunk mások életéről, amikor valójában fogalmunk sincs, mire gondolnak, mit éreznek, vagy mivel küszködnek. Történeteket találunk ki, hogy megvédjük magunkat. Igaznak képzelünk mindenfélét magunkról és a világról, de nem azért, mert bizonyítékunk van rá, hanem mert ez az egyetlen, ami megóv attól, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem.
A bátorság […] nem egyenlő a félelem hiányával. A bátorság azt jelenti, hogy megtanulsz továbbmenni akkor is, ha félsz.
Rájöttem, hogy Isten valami miatt a legcsodálatosabb dolgokat az életben szándékosan a legnagyobb félelmünk másik oldalára helyezi.
Két ellentétes ideálból épülünk fel: Szerelem és Félelem. Válassz egyet és élj.
A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.
Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.
Nem azért nem merünk megtenni valamit, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük megtenni.
Nagyon kevés dolog sikerülhet, ha a félelem vezérel.
