Félelem idézetek

Szerb Antal

Igen; az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül.

Diane Keaton

Én mindentől félek: hogy hirtelen meghalok, hogy mindenemet elveszítem, vagy, hogy repülőre kell ülnöm. Még felszállás előtt oda szoktam menni a kapitányhoz, majd megkérem, ígérje meg, hogy minden rendben lesz! Vannak, akik ilyenkor úgy néznek rám, mintha idióta volnék, de akadt, aki még azt is megengedte, hogy bemenjek hozzá a pilótafülkébe. Ott ültem fél órát, remekül éreztem magam, pedig nagyon szűk volt a hely! Ha tehetem, nem repülök, de egy távoli munka kapcsán sajnos ez az egyetlen módja az utazásnak.

Klapka György

A kor, amikor a rettegés, a Vezérnek megfelelni vágyás diktál, egyszerű és kiszámítható. Akkoriban bárkiért jöhetett a fekete autó, emberek százai tűntek el nyomtalanul. Én sohasem féltem, de azt tudtam, hogy mások nem akarnak hibázni, mert remegnek. A rettegő pedig szolgál, tüsténkedik, igyekszik a hatalom kedvébe járni. Szóval és tettekkel iparkodik biztosítani Vezérét s annak helytartóit: hű és igaz kommunista. Éljen a párt, lengjen a dicsőséges lobogó!

Bibó István

Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni.

Will Smith

Mindnyájan becsapjuk magunkat egy kicsit az olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek megijesztenek. Félünk attól, hogy nem fogadnak el a munkahelyen, az iskolában vagy a Twitteren, ezért meggyőzzük magunkat, hogy nagyképűek, ostobák vagy gonoszak. Narratívákat kreálunk mások életéről, amikor valójában fogalmunk sincs, mire gondolnak, mit éreznek, vagy mivel küszködnek. Történeteket találunk ki, hogy megvédjük magunkat. Igaznak képzelünk mindenfélét magunkról és a világról, de nem azért, mert bizonyítékunk van rá, hanem mert ez az egyetlen, ami megóv attól, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem.