Utáltam hazudni. Szinte mindig tudtam, hogy más mikor hazudik, ezért úgy éreztem, mintha nekem is hatalmas betűkkel fel lett volna írva a homlokomra, hogy „HAZUG”.
Akárhányszor lepleződik le egy hazugság, mindig lesznek, akik elhiszik.
A bizonytalan ember szerelme mindig csak illúzió – az nem szerelem.
Az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.
Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem az egyedülléttől, a társfüggőség – pedig boldog csak a szabad ember lehet.
„Mink már összetanultunk”- mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével.
Akiben sötétség lakozik, az jobban is lát a sötétben.
A bölcs emberek még a viszályaikat is képesek a maguk javára fordítani.
Az emberi és művészi nagyság nem mindig esik egybe.
Meg kell őrizni azokat az apróságokat, amitől jó, amitől szép az élet: az egymásra való figyelést. Anélkül, hogy megismernénk egymást, sose alkossunk véleményt.
Sok mindent nagyon komolyan kell venni, de akiben nincs egy kis önirónia, aki nem képes nevetve beszélni, azt nem tudom komolyan venni.
Tiszteld azokat, akik utálnak. Ők tuti, hogy többre tartanak téged önmaguknál.
Tudod mi ijeszti meg az embereket? A siker. De ha nem lépsz semerre és nem haladsz felfelé a ranglétrán, akkor mindenki szeret, mert nem számítasz konkurenciának.
Az emberek olyanok, hogy csupa irigységből, gonoszságból kikoholnak rendszerint minden hírt, hazugságot, mely szájról szájra geometriai progresszióban terjed és közhitet talál.
Az okos és becsületes embereket pénzzel, az ostobákat és aljasokat rangokkal, állásokkal lehet ambicionálni.
Szerintem az embernek az a végső célja, hogy kifejezze önmagát, kifejezze oly teljesen, amennyire csak szándékainak megfelelően lehetséges. Keresheti ezt akár a Teremtőhöz, akár a Természethez fűző harmóniában és egyesülésben, de a cél csak akkor jó, ha az egyéniségnek leginkább megfelelő hosszú és rövid távú törekvések, a magvető igyekvő fáradtsága és az arató öröme kiegyensúlyozódnak benne.
