Hogy meddig élek, azt másvalaki dönti el, de az az én feladatom, hogy ameddig élek, valóban éljek.
Csakhogy nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.
Ahogyan a halál ellen nincs orvosság, nincsen olyan egyszerű eszköz sem, amellyel meg lehet könnyíteni olyan nehéz dolgot, mint az élet.
A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért.
Az élet sze*ista. Ha terhes leszel, a te életed változik meg. A fiúknak ez semmilyen jelentős változással nem jár.
Tudod, a változásoknak mindegy, hogy készen állsz-e, vagy sem. Bekövetkeznek, akár megengeded, akár nem. És jó ez így, különben semmi sem történne. Az egyetlen, amit befolyásolni tudsz, a saját hozzáálásod. Egyedül te döntöd el, hogy mit kezdesz az életeddel. A te életeddel.
Az életben vannak változások. És a változások időnként nagyon gyorsan bekövetkeznek.
Az egyetlen állandó dolog az életben a változás. A növekedés az élet elkerülhetetlen része .
S nem a világi jókat megtagadni,
De józan ésszel vélek élni tudni
A bölcsességnek titka és jele.
Csak repülő álomkép s csalódás
A halandó ember élete!
Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás
Bús életünk szűk kerűlete.
Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.
Rendeltetésünk nem magányos élet,
s örök komolyság és elmélkedés,
hanem barátság és társalkodás.
Az élet nem holmi dísz a jelentéktelenség kis asztalán. Az életet élni kell, méghozzá jól: szeretni és szeretve lenni.
Az igazság az, hogy sokkal gazdagabb életed lesz, ha olyan életet élsz, amit képes vagy a saját elképzeléseid szerint alakítani.
Van, hogy az élet szürke, viharos, és habár előbb-utóbb mindig felkel a nap, nem mindenki láthatja meg.
Megváltoztam, pontosabban az élet kényszerített arra, hogy megváltozzak.
A változás soha senkinek nem egyszerű. Mégsem maradunk soha ugyanolyanok, hát nem igaz? Életünk minden pillanata, órája, napja az egyik létformából a másikba való botladozás.
A folyamatos vátozás közepette az ember könnyedén kaphatja magát azon, hogy nehezére esik alkalmazkodni hozzá. Egyik lábát a másik elé rakni anélkül, hogy megbotlana saját kifényesített cipőjében.
Mindig tudni kell, mikor ér véget az élet egy-egy korszaka. Ha mindenáron időzni akarsz benne, a kelleténél is tovább, akkor már se örömöt, se értelmet nem találsz a maradékban.
Az élet: hasra esés…! És fenékre huppanás…! Bizony, gyerekek…! Bohócok vagyunk, mind…! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!… és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés.