Sose felejtsd el kisfiam, hogy könnyebben szerzel vissza egymillió dollárt, amit elloptak tőled, mint egyetlen szót, amelyik kicsúszott a szádon.
Arthur Miller
1915. okt. 17. - 2005. febr. 10.
amerikai drámaíró és esszéista
Az önismeretünkhöz hozzátartozik annak felismerése, hogy nem vagyunk mások.
A félelem, akár a szerelem, nehezen megmagyarázható miután elmúlt, mert eltűnésekor lehull az illúzió fátyla.
Ami megesett, azt nem lehet jóvátenni, aminthogy a hulló zápor sem állítható meg félúton.
Régen, ha mondjuk valaki boldogtalan volt, nem tudta, mit kezdjen magával
akkor elment a templomba vagy forradalmat csinált, valami volt.
De ma? Ha maga ma boldogtalan? Nem találja ki, mi a megváltás?
Elmegy vásárolni.
Talán sokkal szívesebben gondolok pozitív, reményteljes dolgokra. Persze talán ez is álmodozás a maga módján. Mégis szeretném azt hinni, hogy az álmok sok jónak is adtak már életet.
Én vagyok az apa, és ő a fiam, és ha van ennél szentebb dolog, akkor főbe lövöm magam.
Az élet az Isten legdrágább ajándéka, és senkinek sincs jussa életet elvenni, még a legdicsőbb elvek nevében sem.
Az emberek sohasem lehetnek őszinték egymáshoz. Ha megpróbálnák, egész Brooklynban már mindenki elvált volna.
Különböző szempontok alapján valamennyiükben ott az őrület. A különbség az, hogy mi az őrületünk ellenére szabadon járkálunk, és intézzük a dolgainkat. Ettől még, ki tudja, lehet, hogy mi vagyunk a legőrültebbek.
Egy házasság talán jobban elviseli, ha mindkét fél hazudik, mintha csak az egyik tenné.
Voltaképpen a férfiak nagy része nem túlzott önbizalomból hajtja a nőket, hanem a félelemből fakadóan.
Kemény dió a világ, gyenge kézzel nem lehet feltörni.
Minél idősebb vagyok, annál ironikusabban nézem a világot.
Egy korszaknak akkor van vége, amikor az alapját képező illúziók elpárologtak.
