micsoda megkönnyebbülés
felfedezni hogy
a fájdalmat amit
csakis a magaménak hittem
annyian mások
is érzik
Rupi Kaur
1992. okt. 4. -
indiai-kanadai költő, illusztrátor, fotós és író
Rupi Kaur indiai származású, Kanadában élő költő és illusztrátor, aki letisztult verseivel és saját rajzaival vált világszerte ismertté. A Tej és méz, a Nap és virágai, valamint az Otthon testem című köteteiben a szerelem, a veszteség, az önelfogadás és a női tapasztalatok személyes oldalát mutatja meg. Rövid, szabadversszerű sorai olyan érzéseket fogalmaznak meg, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek a szakítás, a gyógyulás vagy az önmagunkhoz vezető út során.
nem kell olyan szerelem
amelyik kimerít
olyan embert akarok
aki energiával tölt fel
ha valakinek nincs szíve
nem megoldás
hogy felkínálod neki a tiédet
nem akarom hogy te
töltsd ki bennem az ürességet
egyedül is teljes akarok lenni
hogy megvilágítsak egy egész várost
aztán
meg akarlak kapni
mert mi ketten együtt akár
lángra is lobbantjuk
ha tudnám milyen
a biztonság igazából
kevesebbszer
omlottam volna
rossz karokba
leginkább az borzaszt el hogy
habzó szájjal irigykedünk
mások sikerére
de megkönnyebbülten sóhajtunk
ha elbuknaka küzdelem hogy
örüljünk egymásnak
a legnehezebb lépés afelé
hogy emberek legyünk
annyi mindent nyerhetsz vele
ha hiszel magadban
mégis szünet nélkül kételkedsz önmagadban
Nem azért mentem el mert már
nem szerettelek
azért mentem el, mert
minél tovább maradtam
annál kevésbé szerettem magam
a legeslegjobban
saját magamtól akarlak
megmenteni téged
a depresszió némán közelít
soha nem hallani
aztán hirtelen
mindent betölt a hangja a fejedben
csinálj belőle rendszert
hogy ugyanolyan hévvel
szereted önmagadat mint másokat
egyikünk sem boldog
de egyikünknek sincs mehetnékje
újra meg újra összetörjük hát egymást
és elnevezzük szerelemnek
A magány annak a jele hogy borzasztóan szükséged van önmagadra.
amikor összetörsz
mert ő elhagyott
ne azt kérdezd hogy
elég
voltál-e neki
igazság szerint
túlságosan is elég voltál
ő nem bírta el a súlyod
mind annyira
szépnek születtünka legnagyobb tragédia ha
elhitetik hogy nem vagyunk azok
megérintettél
anélkül hogy
megérintettél volna
nem te voltál az első szerelmem
de te voltál az a szerelem
amelyik mellett a többi
jelentéktelenné vált
A boldogság megöregedett
addig vár rám
én pedig megöregedtem
amíg ott kerestem a boldogságot
ahol soha nem lakott
A gyógyulás az, amikor nap mint nap felkelünk, és önmagunknak szenteljük magunkat. Ennek a gyakorlatnak nincs vége, nincs célvonala. Sosem érünk a végére. A folyamat egészen addig zajlik, amíg itt vagyunk ezen a Földön.
A gyógyulás összezuhanások sora. Együttérzés. A tudat, hogy még ha a legjobb formádban vagy is, lesznek mélyrepülések. A gyógyulás az, amikor mindent kiadsz magadból, és azt mondod, azt hiszem, gőzöm sincs, mit csinálok, de akkor is megpróbálom. A gyógyulás ott kezdődik, ahol éppen vagy. Gyógyulás az is, amikor kizökkensz, de újra felkelsz, és tudod, hogy semmi sem veszett el. Senki nem jut úgy túl az életen, hogy ne szerezzen sebeket. Mindenki azon van, hogy minél többet hozzon ki a lehetőségeiből. Embernek lenni egyet jelent a tökéletlenséggel. Szóval csak nyugi! Légy kedves önmagaddal és a többiekkel is!