Ez is a tanár egyik fontos feladata, elvezetni a gyerekeket az őszinte rácsodálkozásig.
Murakami Haruki
1949. január 12. -
japán író és műfordító
Murakami Haruki idézetei a magány, az emlékek és az emberi lélek rejtett rétegeit járják körül. Gondolatai különleges hangulatban ötvözik a hétköznapi valóságot a belső világ csendes misztikumával.
Az élet tele van hiábavalósággal, de egy love hotelben egyedül ébredni reggel, hát ehhez fogható hiábavalóság kevés akad.
Mert az érzelmeket ki kell adnunk magunkból. Akkor szenvedünk, ha nem tudjuk szabadon engedni őket. Olyankor csak gyűlnek a bensőnkben, míg teljesen megkeményednek, meghalnak bennünk. Borzasztó, ha ez történik.
Tökéletes szöveg mint olyan nem létezik. Ahogy nincsen tökéletes reménytelenség sem.
Kénytelen vagyok azt gondolni, hogy van a világon egy bizonyos számú ember, aki a széljárás függvényében fordul, amerre kell, és teljesen megalapozatlanul járatja a száját.
Az emberi élet magányosra van alkotva, de nem függetlenre. Egy életbe bizonyos pontokon más életek is belekapcsolódnak.
Kérdés, hogy létezik-e ebben a világban teljesen helyes vagy teljesen helytelen.
Egyedül maradva behatolok a könyv lapjain megelevenedő világba. Ezt az érzést mindennél jobban szeretem.
A boldogságnak csak egy fajtája van, a boldogtalanságnak ahány ember, annyiféle, megszámlálhatatlan.
Az irodalomban valaki vagy született tehetség, vagy annyira szorgalmas, hogy akár halálra hajtja magát. Harmadik út nincs.
Az igazán mély szomorúság nem tör ki könnyekben.
Én csak annyit várok el az iskolától, hogy legalább ne ölje ki a képzelőerőt azokból, akiknek van. Ennyi éppen elég.
A valóság elcsúszott a helyéről, akár egy félregombolt kardigán.
A nők, akárhány évesek, minden életszakaszukban épp nehéz korban vannak.
Ha egyszer is megszegem egy saját magam alkotta szabályomat, utána nyilván még többet megszegek.
Néha egészen imádnivaló vagy. Mint a karácsony, a nyári szünidő és egy pinduri kutyakölyök egybegyúrva.
Nem az ember választja meg a sorsát, hanem a sors választja ki az embert. Ez a görög drámák alapelve.
Az emlékek azok, amelyek a testet belülről melegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.
Milyen magányossá is tesz az igazság.
– Nem vagy magányos?
– Megszoktam. Gyakorlás kérdése.