Nőt nem ütünk, te vadbarom, egy ötvenkilós nőn mit ütsz, te ökörikra?
Durica Katarina
1983. -
szlovákiai születésű magyar írónő és újságíró
Durica Katarina szlovákiai születésű magyar írónő és újságíró, aki regényeiben gyakran valós történetekből merít, különösen a nők sorsát, kiszolgáltatottságát és társadalmi helyzetét vizsgálva. Olyan nehéz témákat dolgoz fel, mint a dunaszerdahelyi maffia áldozatainak története, a prostitúció, a béranyaság és a családi kapcsolatok, miközben írásaiban az elhallgatott élethelyzetek és a személyes tapasztalatok is hangot kapnak.
Ő városi, szerinte a legszebb fű a beton, és a művirág a legpraktikusabb felfedezés.
Szerelmes akarok lenni valakibe, de nagyon! Egy erős férfiba, aki után lehet vágyódni, ha épp nincs itt, lehet rá várni, lehet szenvedni és őrlődni miatta.
Hol van az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátodat. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét.
Csak úgy nem kedveskedik egy férfi, önzetlenül, mind akar valamit cserébe, ezt jól jegyezd meg!
A múltkor a Szűz Mária-szobor belsejében találtam meg a fél üveg pálinkát. Öregapád oda rejtette – panaszolta nagymamám, anya nyugtatta.
A maffiának szüksége van a politikusokra, ugyanúgy a politikusoknak is szükségük van a maffiára.
Milyen szép frázis ez, a bácsi ittas. Nem, nem ittas, kurv@ra be van b@szva.
Örökké oda vágyakozom vissza, ahonnan elindultam, amikor pedig hazajövök, már nem azt találom, amire vágytam.
Évekig emlékekből és a fantáziám alkotta jelenetekből éltem, csak ez maradt, nem volt már kapaszkodóm. A boldogtalanok trükkje ez, ami mindig beválik.
A gyerekek olyanok, mint a nyílvessző, mi kilőjük őket, útjukra bocsátjuk, de azt már nem tudjuk befolyásolni, hogy a nagy szélben, hóviharban, hurrikánban ne térjenek el, a tervezett iránytól.
Az igaz barát megérzi, amikor szükség van rá. Jön, jelzi, hogy itt van, bármikor számíthatsz rá, majd megy is.
Mintha a férjek, férfiak valamilyen mentális zavarral küszködnének, ami meggátolja őket abban, hogy reggelente tiszta inget és tiszta zoknit válasszanak. Mintha értelmi fogyatékosok lennének. Egyik oldalon ők a család fejei, a döntéshozók, ők azok, akik hozzák haza a pénzt, fontos munkájuk van, másrészt viszont kétségbeesve hívogatják az anyjukat és nővérüket, ha az asszony befeküdt a kórházba, szülni ment három egész napra, és őket itthagyta egyedül a lakásban.
Kritizálni, pletykálni, megjegyzéseket tenni mindenki tud. De egy lépést hátrálni, és megvizsgálnia probléma gyökerét, segítő kezet nyújtani, azt már kevesen.
A nincs kreatívvá teszi az embert.
Egyetlen dolog van, amit megtehetsz, ha egy férfi el akar hagyni. Segítesz neki csomagolni!
Az életben a legjobb tanácsot a fodrászok adják: emeld fel a fejed!
Karma, érted! Ha hülye vagy, veled is hülyék lesznek!
Nem leszek hajlandó elherdálni az energiáimat, érzéseimet, álmaimat. Elhatároztam, hogy nem szórom szét részörömökre, részmegoldásokra, részsikerekre magamat. Nem leszek citrompótló!
A gyerekek sosem ismerik meg igazán a szüleiket. Kisgyerekként csodálják, hősnek tartják őket, kamaszkorukban bosszankodnak vagy akár szégyenkeznek miattuk. Aztán amikor felnőnek, a szüleiket közönséges halandóknak látják.