Hej, hisz csak egyszer élünk,
hát éld az életet!
Arany varázsa vérünk
pezsdítse, míg lehet.
Adam Bernard Mickiewicz
1798. december 24. - 1855. november 26.
lengyel költő, író
Adam Bernard Mickiewicz idézetei a hazaszeretet, a szabadság és az emberi érzelmek mélységeit tárják fel költői erővel. Gondolatai szenvedélyesen és időtálló módon világítanak rá az emberi lélek, a hit és a nemzeti összetartozás kérdéseire.
A más boldogságát elrontani elég egy
perc, de kevés a jóvátételhez egy élet.
Forradalom fantaszták nélkül nem lehetne,
tapasztaltam; s elkel a buta is, föltéve,
hogy tisztességes, csak bölcs legyen a vezére.
Magány, úgy futok hozzád, ahogyan a vízbe
a forró köznapok elől;
be jó, ha tiszta hűsöd végtelene szinte
kristályként körűltündököl!
Honnan jött ajtómba hívatlan e bánat?
Még átlépem egyszer az üres szobákat,
mint ki ottfelejtett valamit, a szemnek
téveteg tüzével csöndes búcsút intek.
A holt igazság nékem ismeretlen,
inkább figyeld az egyszerű csodákat,
a csillagot, ne lesd a porszemekben,
ki más szívébe néz, az messze láthat.
Hányszor búvik meg a nagy lélek s gondolat
magányban, rózsaként a sűrű fák alatt;
elég kivinni a sugárzófényű napra,
hogy színe, illata szívünket elragadja!
Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg,
boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve,
de százszor az, ki boldogságát elveszítve,
a tűnt napok felett csak vágyával keringhet.
Ha messzire mész, nem búsulok érted.
nem bolondulok, ha szemedbe nézek,
mégis, ha tartósan nem keresel, már
sajog a lelkem, valakit igen vár,
s epekedve magamtól kérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?
Azt akard, amit el sem ér a szem,
zúzd el, amitől megtorpan az ész!
Ó, ifjúság, sasként szállj, sebesen,
karod legyen villám-fenyegetés!