Ki más válthatna meg téged, mint egyedül önmagad?!
A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek. Az adottságoknak ugyanolyan különleges találkozása szükséges hozzá.
Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk, valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
A gyermekek általában kegyetlenek és vérengzők, mert születésükkor ittak a felejtés vizéből. Nem tudják, mi van a vér és a halálsikoly mögött.
Ha lehetséges, soha ne zárjuk a napot „haragban” egymással. Beszéljük ki a dolgot őszintén .
Aki folyton hátranéz, vagy a jövőtől retteg, az egyszer csak azt veszi észre, hogy elmulasztja a jelenét.
Ma már nyilvánvaló, hogy az ateizmus és a materializmus éppen olyan szenvedélyes, dogmatikus hit, mint az ellenkezője.
A bölcs ember azzal kerüli el a szenvedést, hogy nem kíván lehetetlent.
Ne higgyük, hogy bárkivel szemben büntetlenül lehetünk utálatosak. Az általunk kisugárzott pszichikai méreg visszahat ránk.
Amit feláldozunk, az a miénk. Amibe görcsösen kapaszkodunk, azt elveszítjük.
A természet sem titkolódzik. Aki kérdezi, annak felel, de a saját nyelvén.
A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.
Minden társaságba, minden emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk, hogy senki se kevesebb vagy több nálunk.
Mert ártatlanul bűnhődő ember nincsen. Az embert mindig saját tettei érik utol, hiába ölti fel egy-egy újabb test álruháját.
Van egy sav, amely az aranyat különválasztja a salaktól. Az emberi lélekben kételynek hívják.
Az asszonyokról festett képek mindig hiányosak, mert ők annyifélék, ahány emberben tükröződnek.
Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.
A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak.
A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.
