A kultúra valami, amit egy kisebbség, amely jól értett ahhoz, hogy a hatalmi és kényszereszközök birtokába jusson, egy tiltakozó többségre rákényszerít.
Sigmund Freud
1856. máj. 6. - 1939. szept. 23.
zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója
Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Azt lehetne mondani, hogy egy nagy emberi közösség megalkotása akkor lehet a legsikeresebb, ha az egyén boldogságát nem kell figyelembe venni.
Figyelembe vehetjük azt az érdekes esetet is, amelyben valaki elsősorban a szépség élvezésében keresi az élete boldogságát. Ez az esztétikai hozzáállás az élet céljához csekély védelmet nyújt a fenyegető szenvedéssel szemben, de sok mindenért kárpótolhat minket. A szépség élvezésének sajátos, enyhén kábító hatása van. A szépségnek nincs nyilvánvaló haszna, és nincs is semmiféle nyilvánvaló kulturális szükségessége. De a civilizáció nem tudna meglenni nélküle.
Nyilvánvaló, hogy könnyebb és kellemesebb hátat fordítani egy adott gondolatmenetnek, mint ragaszkodni hozzá; könnyebb összekeverni dolgokat, mint megkülönböztetni őket, és különösen könnyű oly módon érvelni, hogy közben nem köt minket a logika.
Bár látszólag nincs köze a valósághoz, az álom mégis kötődik az élet nagy érdekeihez; regresszív hallucinációk segítségével megpróbálja pótolni azt, ami hiányzik; és létezését kizárólag annak köszönheti, hogy nagyon nagy szükségünk van az éjszakai alvásra. Másfelől a vicc megpróbál kis örömmennyiségekre szert tenni pszichikai apparátusunk szabad és akadálytalan működéseiből. (…) Az álomnak az az elsődleges feladata, hogy védjen minket a fájdalommal szemben, a vicc viszont arra szolgál, hogy gyönyörűséget szerezzen nekünk; ebben a két funkcióban valamennyi pszichikai funkciónk találkozik.
A felnövő ember felhagy a játszással, látszólag lemond arról az örömtöbbletről, ami a játékból származik. De aki ismeri az ember lelki életét, az tudja, hogy talán semmi sem fogható ahhoz a nehézséghez, amit az örömről való lemondás jelent.
A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.
A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják az ellenségeiket. Nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre, és mindig együtt van bennük a szeretet és a gyűlölet!
Az ember a lét okainak kutatása közben egyre magasabb öntudati formákig vagy létrétegekig dolgozza át magát.
Egy halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjaival fecseg. Az árulás minden porcikájából szivárog.
Még mindig nem sikerült válaszolnom a nagy kérdésre, melyre előttem sem válaszolt még senki: Mit akar a nő?
Százszázalékos igazság ugyanúgy nem létezik, mint százszázalékos alkohol.
A pszichológia mai fogalmai csak ideiglenesek: egy napon valószínűleg visszavezethetők lesznek valóságos idegi alapjaikra. Bizonyos, hogy az egyes pszichikai erők munkáját az idegi apparátusban igazából speciális anyagok és kémiai folyamatok végzik el.
Minden akaratlagos mozgásban benne van a gondolat, amely elindítja az izomzat megfelelő összehúzódását. Ezért nem elképzelhetetlen az sem, hogy a gondolat akadályozhatja is a mozgást.
Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.
A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden ideiglenes pszichológiai ismeretünket egyszer a szervekre levetítve is meg kell tudnunk alapozni.
Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyű titkuk.