A szeretteim boldogságát keresem. Ez egy otthoni intelem, és megfogadtam. A legtöbb ember azért boldogtalan, mert a saját boldogságát keresi, és nem a másikét. A boldogság energia, melynek oda-vissza áramlani kell. A szerelmünk, a családunk, de még a házi kedvencünk boldogságának látványa sem csupán lelkileg tölt fel, hanem még az egészségünkre is vigyáz.
Fontos a külsőm, a testem a lelkem temploma. Ápolom is. Fontos a belsőm. Éppen ezért nem hiszek a világ kizárásának a lehetőségében, a beáramló információk megszűrésében, mert előbb-utóbb az ember egy ostoba buborékban találhatja magát. Abban hiszek, hogy meg kell tanulni a dolgokat és a helyzeteket a helyükön kezelni. Ma az idegeskedés elkerülhetetlen. Ezért is fontos számomra a rendszeres sport, amely testi-lelki egységemet segít megőrizni.
Az ember otthont tud váltani, hazát nem, abból egy van, ahol születik.
Az ember ahol születik, az egy megmásíthatatlan dolog. Ez egész életedben meghatároz. Bárhol éljek, bármilyen állampolgárságom is legyen, nekem a hazám akkor is Magyarország.
Az embernek három alapérzelme van, a szeretet, a félelem és a harag. Ebből a három alapérzelemből jön minden. A legrosszabb mind közül a félelem, mert abból jön a gyűlölet, ami nem más, mint egy termék. Azért gyűlölködünk, mert erre tanítanak meg bennünket.
Azt mondta egyszer a nagypapám, hogy az életben mindent elveszíthetsz egy perc alatt is, váratlanul, kivéve azt, amit másoknak adtál.
Én egész életemben nőkkel dolgoztam együtt, hát tudnék mesélni a nők teherbírásáról, akik sokszor csípőből kenterbe verték a férfiakat.
Egy szakmát nem lehet anélkül jól csinálni, hogy az ember ne sajátítaná el az alapokat.
Amikor most, egy év után hazajöttem, és ránéztem a fűre meg a bokrokra, ahogy fújta az újságpapírt a benzinkútnál a szél, és az összefoltozott útnál bekanyarodtunk, azt éreztem, ide tartozom. Ránéztem erre a kicsit foltos, kicsit koszos, kicsit megkopott nem tudom én mire, és azt éreztem, hogy olyan, amilyen, de ez az én világom.
Én olyan családi környezetből jövök, ahol az volt a szokás, hogy van öt dolog, amiről kultúrember nyilvánosan nem beszél. A magáéról, ha akar, talán, de az sem egy illő dolog, a máséról viszont végképp nem. A vallás, a származás, a politikai hovatartozás, a családi státusz és a pénz. Ez az öt dolog az, amit kultúrember nyilvánosan nem hoz elő. Se azt, hogy nős, se azt, hogy férjezett, se azt, hogy elvetélt, hogy hány abortusza volt, hogy ő fekve szereti vagy állva, hogy mennyi van a bankszámláján, vagy hogy a férje négyezerrel többet keres vagy kevesebbet. És most nézze meg, hogy ezen az ötön kívül talál-e más témát, amiről a magyar közéletben szó van. És akkor tessék elindulni megnézni, hogy hogyan állunk a kulturált magatartással.
Sokszor ért engem az a vád, hogy nagyon érzékeny vagyok, de hát könyörgöm, egy művésznek az érzékenység a kenyere. Ha valaki az érzékenységét veszti el művészként, akkor nem művész többé, és nem tud létezni.
A magyar társadalomban alapvetően két dolgot tévesztenek össze. Hogy egy dolog jó vagy nem jó, vagy hogy nekem tetszik-e vagy sem, az két teljesen különböző ügy. Sokan azt hiszik, nem kell tudni ahhoz gulyáslevest főzni, hogy meg tudjam ítélni, hogy jó-e az a gulyásleves, vagy sem. De ez nem igaz. Azt tudod megítélni, hogy a te ízlésednek az megfelelő-e vagy sem.
Az intimitás kifejezésével a mai napig gondjaim vannak. Ezt tanulom folyamatosan, hogy rácáfoljak arra, amit az első szerelmem mondott egyszer könnyek között, hogy egy gleccser hozzám képest egy tűzhányó. Emlékszem rá, pedig nem tegnapelőtt történt. Pedig szerettem, csak nem tudtam kimutatni. Akartam, de nem volt eszköztáram hozzá.
A szűrőd te magad légy: ha teszel valamit, nézd meg, neked hogy esne.
Ajándékozd meg magad, ha valamit jól csináltál. Ne légy kicsinyes, ha az árról van szó.
Aki az idődet rabolja, tekintsd ugyanolyannak, mint egy ócska ékszertolvajt.
Neked azért van, hogy másnak is adj belőle. Ha segítesz, tedd titokban és ne kösd feltételekhez.