A leginkább semmirekellők simán úgy értékelik magukat, mintha bőven az átlag fölöttiek lennének.
Náray Tamás
1958. november 30. -
divattervező, festőművész, író
Van egy alapelvem, hogy csak az bírálhatja a másik terhét, aki próbálta annak súlyát.
Mondhatsz bármit, egy jó könyv az jó könyv. Akármilyen nyelven is írták.
– Ó, fiam! Nem is hinnéd, hogy a szeretet mennyivel erősebb indíték a gonoszságra, mint a gyűlölet.
Pedig pontosan tudta, hogy az életben igenek és nemek léteznek csupán, az átmeneti állapotokkal csak magunkat kábítjuk, mert azt hisszük, hogy azáltal valami rosszat sikerül elodázni. Pedig amikor azt mondjuk valamire, hogy majd meglátjuk, már igazából megláttuk, csak még nem szedtük össze a bátorságunkat, hogy ki is mondjuk.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem.
Mert a dumáláshoz csak száj meg levegő kell. Ész meg gerinc, az nem!
A Később nevű út a Soha nevű helyre vezet.
Bizonyára nem tudod, hogy a hűtlen barátoknak külön bugyor van fenntartva a pokolban.
Egyrészt micsoda ostoba szokás az embereknek azzal foglalkoznia, hogy egy vadidegen mit gondolhat róla… Ezt valahogy mi, magyarok, hozzuk a zsigereinkben.
Sokszor rossz, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk, és azt kívánjuk, bárcsak ismerhetnénk a jövőt. De ez ostobaság! Ha mindent tudnánk, egyszerűen elviselhetetlen lenne az élet. Nem tehetünk semmit, jön, aminek jönnie kell.
Mélyen hitte, hogy felesleges előre félni, mert azzal semmit sem lehet megakadályozni, csak elveszíteni az adott pillanat örömét.
– Mit is mondott anyukád?
– Hogy kiszáradt kútból nem lehet vizet húzni.
Anyám szerint a boldogság is elhatározás kérdése. Vannak emberek, akik elhatározzák, hogy a lehetőségeik között boldogok lesznek, és vannak olyanok, akik az irreális vágyaik által hajszolva olyan útra lépnek, ami csalódásokhoz vezet. Anyám ezt irányításnak nevezte, vagyis hogy az ember addig vegye át az irányítást az érzései fölött, amíg az érzései nem veszik át az irányítást fölötte, mert akkor minden elveszett. Ma már ezt a képességet önismeretnek neveznénk.
Az édesanyjuk azt mondta neki egyszer, hogy ha az ember jót akar tenni magával, ne hagyja, hogy olyan dolgokon aggódjon, amik még meg sem történtek.
…a volna valójában annyit jelent, hogy nincsen.
Nem üldözhetsz egyszerre két nyulat. Úgy nem fogod el egyiket sem.
A múlt csak azoknak fontosabb mindennél, akik már nem számolnak a jövőjükkel.
Ó, az ember nem születik gyanakvónak. Azt az életünk folyamán sajátítjuk el. A tanítómestereinket pedig úgy hívják, hogy csalódások.
– Edna, nekem nem az a gazdagság, ha mindenem megvan, hanem az, ha nem hiányzik semmi az életemből.
