Véremen váltottam meg diadalomat.
Henrik Ibsen
60 idézet
1828. március 20. - 1906. május 23.
norvég drámaíró, színházi rendező, költő
A legjobb Henrik Ibsen idézetek
Beleadhatjuk-e a tudásunkat, tőkénket az új találmányokba… amíg a társadalom olyan nemzedékeket nem nevelt fel, amely használni is tudja őket?
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van –
Peer, elvesztél, mindörökre!
(Peer Gynt)
Mert a hazugságnak ez a gőzköre a betegség anyagával fertőzi meg az otthon egész életét. Minden lélegzet amelyet a gyermek egy ilyen házban szí, a gonosz csírájávan van tele.
Azt mondják: már csak könyvek lapjain élek.
Szólás, hogy nincs rosszabb a gonosz barátnál.
Ó, jaj, a magam bőrén tanulom meg én;
fáj tudni, hogy ennyi vagyok már: költemény.
Nem könnyű a sorsnak nézni szemébe,
próbálja az ember elűzni a búját,
s belefojtja a gondolatok szomorúbbját
ez a szeszbe, az hazudásba, mesébe.
Nekünk kaland kellett, meseszó,
királyfi, vadállat, furcsa manó.
Leányrablás. De ki tudta: a vad
fickó fejiben a mese megakad?
Az az aranyozott, kendőzött külső, amit a nagy társadalmak mutatnak, mit is rejt voltaképp? Ürességet és rothadást, mondhatom. Nincs erkölcsi talaj a lábuk alatt. Meszelt sírok egyszóval ezek a mai társadalmak.
Két ember egy roncson mégis jobban megvan, mint mindenik a magáén.
Beteg a te lelked gyerekkorod óta. Anyai örökség. Az egyetlen anyai örökséged.
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén.
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!
Nem árt, Gina, ha olykor az emberi lét sötét és rejtelmes dolgaiba is belepillantunk.
(A vadkacsa)
Csak semmi adósság! Soha kölcsönt! Valami kényszeredett, valami csúnya lopakodik az otthonba, amely kölcsön – adósságra épül.
Ha visszanézek arra, amit életedben elkövettél, mintha megcsonkított tetemekkel borított csatateret látnék.