Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.
Költőien hangzik talán, hogy ugyan nem volt egy kis, meghitt családom, de mindig egy nagy családban éltem.
Annyira összetett és színes a történelem. Milyen alapon állít fel sorrendet bárki a különböző korok és események között, helyezi az egyik eseményt a másik elé?
A politikusok csak a szűk, rövidtávú érdekeket látják. Ebből pedig mindig az jön ki, hogy nekem mihez van jogom, a másiknak meg nincs ugyanahhoz.
Naponta érnek el hozzám emberi jajkiáltások; annyi emberi fájdalom van, annyi nyomorúság, mi pedig hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy mi közünk hozzá.
A szép eszmék egy idő után elkopnak. De azért utána mindig van egy új hajtás, ami reményt ad.
A templomra még csak-csak adnak a hívek pénzt, de név nélkül segíteni egy családon, az már nem olyan vonzó.
Nem érdekel, mikor lesz világvége, hisz` ki tudja, hogy élek-e még egy órát.