Én azt gondolom, a technikai fejlődést Isten azért biztosítja számunkra, hogy azzal gyógyítsunk. Hogy a szenvedést enyhítsük. Nem pedig azért, hogy a helyébe lépjünk. Hívőként éreznünk kellene a különbséget.
Beer Miklós
15 idézet
1943. június 1. -
magyar római katolikus pap, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspöke
Nem egy elképzelt lehetőség az, hogy meghalunk, hanem ez maga a valóság, amely komolyságot ad egész életünknek. A húsvét ünneplése pedig rávilágít ennek a ténynek a mindenkori aktualitására.
A mai fiataloknak is el szoktam mondani, milyen fontos, hogy ne csak követelésekkel álljanak a szüleik elé, hanem ők is adjanak valamit a családi közösbe.
Ferenc pápa a püspöki szolgálatról azt mondta, van ennek egy ünnepelt időszaka, de utána eljön majd a keresztút és a vértanúság ideje is. Jézus Krisztust is lelkesen fogadták a jeruzsálemi bevonulásánál, utána azonban megfeszítették.
Soha nem mérlegeltem, hogy dicséretet vagy bántást kapok-e azért, ha a lelkiismeretem szerint teszem a dolgomat.
Ha nincs folytatása az életünknek, akkor valami borzasztó szomorú és szánalmas az emberi sors: valaki Afrikába születik, és már gyermekként éhen hal, valaki háborúban vagy baleseten veszik oda, a másik betegségben szenved és igazságtalanságok érik, de ezzel párhuzamosan sokaknak megadatik, hogy mindvégig jólétben, komfortzónában éljenek, hosszú kort megérve.
Szoktam mondani, hogy a tolerancia elutasítása, negligálása a belső bizonytalanság jele. Az, hogy én elfogadom a másik ember gondolkodását, akár pártszimpátiáját, vallási irányultságát, az nem azt jelenti, hogy bizonytalan vagyok önmagamban, hanem azt, hogy eljutottam magamban végre egy olyan szintre, hogy tudom tisztelni a másságát, és elindulunk a párbeszéd útján. De ezt sajnos még nem mindenki látja. Nagyon könnyű beburkolózni a saját struktúránk védőbástyái mögé.
Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.
Költőien hangzik talán, hogy ugyan nem volt egy kis, meghitt családom, de mindig egy nagy családban éltem.
Annyira összetett és színes a történelem. Milyen alapon állít fel sorrendet bárki a különböző korok és események között, helyezi az egyik eseményt a másik elé?
A politikusok csak a szűk, rövidtávú érdekeket látják. Ebből pedig mindig az jön ki, hogy nekem mihez van jogom, a másiknak meg nincs ugyanahhoz.
Naponta érnek el hozzám emberi jajkiáltások; annyi emberi fájdalom van, annyi nyomorúság, mi pedig hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy mi közünk hozzá.
A szép eszmék egy idő után elkopnak. De azért utána mindig van egy új hajtás, ami reményt ad.
A templomra még csak-csak adnak a hívek pénzt, de név nélkül segíteni egy családon, az már nem olyan vonzó.
Nem érdekel, mikor lesz világvége, hisz` ki tudja, hogy élek-e még egy órát.
Beer Miklós idézetek – emberség, párbeszéd és a hit csendes ereje
Beer Miklós katolikus püspök megszólalásait mindig a nyitottság, az emberség és a párbeszéd iránti elkötelezettség jellemzi.
Gondolkodásában a hit nem elválaszt, hanem összeköt: az emberi méltóság, az együttérzés és a felelősségvállalás áll a középpontban. Szavai sokak számára azért hitelesek, mert egyszerre gyökereznek a keresztény hagyományban és a mindennapi valóságban.
A Beer Miklós idézetek a szeretetről, az elfogadásról és a lelkiismeret szerepéről szólnak. Gyakran emlékeztetnek arra, hogy a hit nem hangos kijelentésekben, hanem csendes, következetes tettekben mutatkozik meg. Gondolatai azt üzenik, hogy figyeljünk egymásra, merjünk kérdezni, és ne zárjuk be a szívünket a másként gondolkodók előtt sem.
Ezek az idézetek azokhoz szólnak, akik a hitben nem ítéletet, hanem iránytűt keresnek. Beer Miklós üzenete nyugalmat és tisztánlátást ad: arra ösztönöz, hogy emberként, felelősen és szeretettel éljünk egy sokszínű, gyakran megosztott világban.