Ezen a bolygón egyedül mi, emberek vagyunk képesek arra, hogy világokat teremtsünk, és aztán elpusztítsuk ezeket a világokat.
Mindenki a saját látásának korlátait véli a világ korlátainak.
Nekünk, magyaroknak egy optikai csalódásból kell kigyógyulnunk, abból tudniillik, hogy mi a nagyvilágnak ugyanannyit jelentünk, amennyit a nagyvilág nekünk. Ez, sajnos, nincs úgy. Hogy pedig nincs úgy, nem válik szégyenünkre, hanem egyszerűen a különböző nemzeti számarányok következménye.
Az emberi mértékhez illeszkedő világ figyelmen kívül hagyásai (gigantizmus, törpülés, zsúfolás) lelki hatásukban járnak következményekkel. A felhőkarcolók eget ostromló magasában vagy a „lélekmorzsolónak” nevezett lakótelepi börtönkaszárnyák védekező vasrácsai mögött az ember idegennek és bezártnak érzi magát, szabadságában korlátozott és magára marad. Ez a világ „embertelen”.
A világunkat […] mindig az határozza meg, hogy mit gondolunk róla.
Mintha az egész vilgának ez lenne a rögeszméje: azt tanítják, hogy amikor felkelsz reggel, és elmész hazulról, le kell lomboznod valakit. Végigmész az utcán, és hacsak nem lomboztál le valakit, ne is menjél haza. Az egész világ egy nagy cirkusz.
A világot nem az érdekli, hogy mit tudunk, hanem az, hogy mit teszünk.
Nem számít, hogy mit mondanak az emberek, a szavak és az ötletek megváltoztathatják a világot.
Mennél több feszültséget, megkötöttséget és leigázottságot teremt a lelkekben korunk pillanatnyi érdeke, annál sürgetőbbé válik az igény, hogy a megkötött lelket fölszabadítsa, és a politikailag megosztott világot az igazság és szépség zászlaja alatt újraegyesítse egy általános érdek, amely a tisztán emberi, a kor minden befolyásától mentes valósághoz fűződik.
Az van, hogy csalónak kell lenned, hogy boldogulj egy csaló világban.
Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.
A világnak olyan emberekre van szüksége, akik intenzíven tevékenyek, de nem élnek át egy pillanatnyi szorongást, haragot, és frusztrációt sem. Arra törekszem, hogy ezt létrehozzam.
A világ gonosz és durva. Azt hisszük, civilizáltak vagyunk. Valójában azonban a világ kegyetlen, az emberek könyörtelenek. Szemtől szembe kedvesen viselkednek, de az álca mögött le akarnak mészárolni.
Figyelem, hogy mit csinálnak a nyugati zenekarok. Állandóan „save the world” megy, miközben éppen a világ szétverése folyik, mindenki meg akarja menteni a világot. Hát én legalább nem.
Hirdessétek az Igazságot, mintha milliónyi hangotok lenne. A csend az, ami megöli a világot.
Csak azok tudják megváltoztatni a világot, akik kicsit mások, a normálisok viszont semmire sem képesek.
Az entrópia törvénye uralkodik: a rend ideiglenes, a káosz abszolút.
Be kell ismernem, hogy nagyon tetszik a való világ. A való világ fantasztikus. Szeretnék sokáig itt maradni. Ha lehet, örökre.