Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.
Világ idézetek
A világnak van baja. Nem arra való, hogy emberek éljenek benne.
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, kis túlzással a megvezetett emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé. Végig ülök egy estét a barátaimmal, hallgatom őket, és nem értem, hogyan tudnak tájékozódni, képet alkotni a szándékosan létrehozott káoszban, ahol a rossz szándék dominál, s ahol a feltűnési vágy, a pénzsóvárság, a lökdösődés a hajtóerő. Néhány kattintásért bármit. Én maradnék a zongoránál.
Amikor a világ térdre kényszerít, a megfelelő testhelyzetben vagy az imádsághoz.
Miért bűvöl el annyira ez a világ,
mikor egy aranybánya van benned?
Ez a világ csupán hullámzása az Igazi Tengernek, annak felszínén sodródó hordalék.
Minden embernek őrködnie kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja.
Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt.
A világ lehet fantazmagória és a létezés talán csak csupa álom, de ez az álom vagy fantazmagória számomra elég valóságos, ha az értelmet helyesen használva soha nem csap be minket.
A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.
Nem hiszem, hogy jó ötlet olyan világot tervezni, ahol néhány ország azt mondja, hogy ha-ha-ha, mi nyertünk. Úgy gondolom, hogy minél virágzóbb lesz a világ többi része, … annál virágzóbbak leszünk mi is.
Amit a világnak adsz, visszaáramlik hozzád.
Trump nem a megoldás, hanem a probléma. Ahogy Putyin és Orbán is az. Egy új, egy jobb világhoz ők már nem kellenek. Meg a hozzájuk hasonlók se. Az ország, a világ, amiről álmodunk, kevesebb macsós magamutogató erőszakot, több elfogadást, szeretet igényel. A béke akkor jön meg, ha elmennek a háború emberei. Köztük Orbán.
Odakint a világ forog, akár a napon ragyogó, gyönyörű citromfát körülpisáló kutya.
Magányos világ ez. Közben meg mindenki úgy tesz, mintha nem az lenne, és mintha ők nem lennének azok.
Mind különbözőek vagyunk, és épp ettől tud pompás színekben ragyogni a világ.
A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.
A világ olyan, amilyen, nincs már mód fordítani rajta, se átformálni, se feltartóztatni, menthetetlenül rohan a vesztébe. Ellenállni neki egyféleképpen lehet csak: nem mellre szívni.
Vajon egy ember képes megváltoztatni a világot? Van, amikor hiszek benne, de van, amikor a hit nem elég.
