249 idézet
Szerintem drámai változás előtt áll a világ, amit nemcsak a mesterséges intelligencia és a klímaválság okoz, hanem az a fajta túlpörgés, amit az elmúlt húsz-harminc év hozott, mind a technológiában, mind a fogyasztásban. Hamar eljöhet az idő, amikor meg kell tanulnunk lemondani bizonyos dolgokról, és azt nem veszteségként lenne jó megélni, hanem jól felfogott önérdekként.
2025, ha nem tér észhez a világ, akkor nem olyan világot hoz, amiben én hiszek. Mert akkor a nyavalyások világa jön. Olyanoké, mint a francia Nemzeti Tömörülés, a német Afd, Trump, a „mindenki menjen az anyjába”, „a mi vagyunk a legjobbak”, „aki nincs velünk, az szemétláda” típusú pártok és támogatói jönnek. Lehet ölni, mint Putyin. Állítólag jogos biztonsági érdekekre hivatkozva gyermekkórházat is lehet bombázni. A ku*va anyjukat! – kellene mondani mindenkinek. De nem mondják.
(2025. 01. 01)
Hiszem, hogy szar világ lesz abból, ha a cinikus hülyegyerekek lesznek a legjobb fejek az idiotizmus végtelenségének utat nyitó virtuális majdnemvilágban.
(2025. 01. 01)
Az inszomniásnak látomás a világ, távoli vízió. Minden a másolat másolatának másolata.
Aki azt akarja, hogy a világ olyan maradjon, amilyen, az valójában nem is ezt akarja.
Beszélgess az édesanyáddal. Vedd rá, hogy mondja el neked, amit tud a világról. Soha ne fogadj el tanácsokat színészektől! Mi nem tudunk semmit.
A világ tele van harccal, de ez bizonyos szempontból egy nevetséges vitán alapul, amin a gondolkodó és figyelő emberek könnyen átláthatnak.
Attól szép ez a világ, hogy sokfélék vagyunk, sokféle ízléssel.
A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.
Ahhoz, hogy igazán értsük a világot, szakítanunk kell a berögzült sémákkal.
E világnak megvan a természetes rendje, és aki megpróbálja ezt megbolygatni, annak rosszra fordul a sora.
– Érezte már úgy, hogy az egész világ maga ellen van?
– Egyfolytában!
Itt és most születtünk: ezt a világot bízták ránk, és nem egy másikat. Ami még hátravan: ki kell alakítanunk a jelenben egy pozitív utópiát.
Olyan világban élünk, amely legnagyobbrészt még mindig csupa rejtély. Megtagadni, hogy ez a rejtély létezik, talán a létező legjobb világ megtagadása lehet.
A világ könnyedségét másképp éljük meg, nincs konkrétan körülhatárolva, és pontosan ez a meghatározatlan könnyűség az, ami megtölti a lelket. Nem az ág, amit felemel a szél, hanem a szél maga. Nem a napfényben megcsillanó levelek, hanem a napfény.
Minél többet tudunk a világról, annál erősebben hat ránk az, amit nem tudunk, és minden alagút, minden barlang, minden föld alatti tér megerősíti azt, amit mindig éreztünk, hogy semmi nem addig tart, ameddig a szemünk ellát.
A kényelem és a jólét sosem gazdagította a világot annyira, mint a hányattatások.
Szerintem, most baromira nem a minőség világát éljük. Most butítás van.
