Az egyik, amit megtanultam az iszlámtól, hogy mindnyájunknak ki kell alakítanunk a saját személyes kapcsolatunkat Istennel. Isten nem valaki mást fog a pokolra küldeni a hibáimért. Nekem kell megalkudnom vele a saját megváltásomról.
Amikor először kerültem kapcsolatba az iszlámmal a börtönben, nagyon ellenséges voltam, és szélsőségesen álltam hozzá. Túl erőszakos voltam, és ezt kivetítettem a vallásomra is. De az iszlám nem a háború, hanem az emberség vallása. Eleinte nem így gondoltam. Ellenségesen viselkedtem. Aki nem ugyanabban hisz, mint én, az az ellenségem. Haragudtam az egész világra. De aztán utánaolvastam a dolgoknak, és rájöttem, hogy félreértem a lényeget. Ezért lettem szerényebb és alázatosabb, mert az iszlám valójában erről szól. Az iszlám a szeretet, a béke és az engedelmesség vallása. Azért, mert valaki békésen engedelmeskedik, még nem feltétlenül gyenge, csak alázatos Istennel szemben.
A Biblia azt mondja el nekünk, hogyan juthatunk a mennybe, nem azt, hogy hogyan működik a menny.
A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.
A tudomány kutat; a vallás értelmez. A tudomány tudást ad, ami hatalom; a vallás bölcsességet ad, ami irányítás. A tudomány főleg a tényekkel foglalkozik; a vallás főleg az értékekkel foglalkozik. A kettő nem egymás riválisai, hanem egymás kiegészítői.
Aki tisztátalan lélekkel ölti magára a szerzetesek sárga köntösét, belső összhang és az igazság ismerete nélkül, az méltatlan a szent ruhára. De aki bűnöktől mentes, s lelke megingathatatlan az erényben, ismeri a belső összhangot és igazságot, az méltó a szent ruhára.
A hinduk és buddhisták nem esznek húst. Miért nem? Mert tudják, hogy az állatban is „Atman” van: az isteni lehelet. Az állat Isten egyik manifesztációja. Hosszú ideig fog tartani, mire az emberiség felfogja, hogy nemcsak a Föld népei alkotnak egy népet, hanem az emberek, a növények és az állatok együtt az „Isten országa”, és az egyiknek sorsa a másik sorsa is.
Megkérdeztem édesanyámat, hogy Jézus miért fehér, kékszemű, szőke férfi? És az utolsó vacsorán miért mindenki fehér? Az angyalok a festményeken miért fehérek, hol voltak a fekete angyalok? Erre ő azt mondta: „épp a konyhában voltak, hogy felszolgálják a mézet és a tejet”.
Az az ember fosztotta meg magát az e világon hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől. Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy az Isten Szava, mert megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és kötelességedhez.
A hivatalos kereszténységnek legálisan majd tizenöt évszázada volt, hogy bizonyítson. És mi lett a gyümölcse? Többé-kevésbé mindenütt a papságnál gőg és henyélés, a laikusoknál tudatlanság és szolgalelkűség, mindkettőnél pedig babona, bigottság és erőszak.
A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Ahogy én látom, a keresztény hit kinyilatkoztatás. De vajon hogy történhetett, hogy tanmesék, történetek, legendák milliói úgy keveredtek össze a keresztény és a zsidó kinyilatkoztatással, hogy az a legvéresebb vallássá tette, amely valaha is létezett?
Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését.
Ha templomba jársz, attól nem leszel keresztény. Ha McDonald’s-ba mész, akkor sem lesz belőled hamburger.
Amikor az élet térdre rogyaszt, máris tökéletes pózban vagy, hogy imádkozz.
Amikor elnökké avattak, esküt kellett tennem Isten előtt, hogy a törvényeket és az alkotmányt betartom. De néha nem értettem egyet a törvénnyel, néha úgy éreztem a törvény ellentmondott keresztény hitemnek, és mégis a törvényt kellett követnem. És ezekben az esetekben megpróbáltam megváltoztatni a törvényt, hogy egyezzen meg a hitemmel.
Én azt gondolom, hogy életem legfontosabb része a keresztény hitem. Ez az, ami soha nem változott. Változott a foglalkozásom, változtak a kihívások, a problémák, de a vallási hitem az soha. Ez az én biztos alapom, erre építek mindent, amit csinálok.
Amikor bekerültem a filmiparba, hithű keresztény voltam, de ez a szakma könnyen eltereli az útról az embert. Hirtelen híressé váltam, rengeteg pénzem lett, de közben a személyiségem is megváltozott, kiállhatatlanná váltam, alkoholproblémáim lettek, és végül emiatt ment tönkre az első házasságom. Tizenöt évvel később találkoztam Genával, és ő segített, hogy ismét tudjak hinni Jézus Krisztusban. Ez az alapja annak az erős köteléknek, ami már húsz éve összetart minket!
Nem látok elegendő bizonyítékot Isten létezésére, bár az ellenkezőjét sem tudom bizonyítani. Nem vagyok dogmatikus hitetlen, inkább ateistának, mint agnosztikusnak tartom magam, mivel életem 62 éve alatt sohasem tapasztaltam olyat, ami istenség vagy természetfeletti erők feltételezését tette volna szükségessé. Számomra ez ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy az egész csak mitológia. Elismerem, igen érdekes mitológia és talán a társadalomban szükség is van rá.