Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltoztathatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó szélcsendes éjszakákon.
Szomorúság idézetek
Számomra a depresszió azt jelentette: szomorúság, szomorúság, szomorúság. […] Mit tudtam én akkoriban, hogy a depresszió súlyos betegség? Azoknak a lányoknak a suliban fogalmuk sem volt arról, mit jelent depressziósnak lenni
Legyek és dongók zümmögtek a levegőben, ami még magányosabbá és kihaltabbá teszi az ilyen helyeket; ha szellő suhan végig a leveleken, egész gyászos érzései támadnak az embernek, mintha szellemek suttognának – esztendők óta halott kísértetetek –, és úgy érzi az ember, mintha róla suttognának. Sőt azt kell éreznie, hogy maga is szeretne túl mindenen, meghalva lenni.
Holnap szilvesztereste – gondoltam, s ettől mindig egy kis szomorúság ül a szívemre. A végtelen jóság s a végtelen szomorúság felfoghatatlan valósága: az Idő majd – talán – megáll egy pillanatra, és szembenéz velünk, mintha lennénk, és talán vagyunk is; aztán újra peregni kezd a mulandóság homokórája, és nem mond semmit, nem ígér semmit, csak folyik, csak folyik, hogy majd egyszer egészen betemesse a szívünket.
Egy karácsonyi történetben mindig kell egy kis szomorúságnak lennie, mert a karácsony úgy igazi, ha az ember fázik az úton, mint a Háromkirályok, hogy aztán annál jobban essék az ünnep melege.
Üres a fejem, a lelkem árva,
Egy nehéz súly húz vissza a magányba,
És hatalmába kerít engem a bánat,
Teljesen felemészt az önsajnálat.















