Aki szereti népét, szeretetét csupán az érte hozott áldozatok árán mutathatja ki.
A szerelem is megkopik a mindennapok szürke taposómalmában, és csak a szeretet marad belőle. De ha a szeretet kopik meg, utána vajon mi marad?
Önmagad szeretete és elfogadása azt jelenti, hogy hibáid és korlátaid, kudarcaid és vereségeid ellenére is szereted magadat, jóindulattal tekintesz önmagadra, és a testedet is feltétel nélkül szeretni tudod. Ez a feltétel nélküli szeretet nem teljesítményfüggő.
A gyermekek úgy igénylik a szeretetet, mint rózsa az esővizet.
Aki tud igazán adni, az dúsgazdag lesz lelkiekben, mert minden adásában százannyit kap vissza. A szeretetben teljesen odaadott lélek nem is visszakap, többet és jobbat kap.
Az igazi szeretet,
mint a napsütés
magát senkitől sem sajnálja,
magát senkinek sem kínálja.
Akinek kell, azé;
barát, ellenség: neki mindegy,
nincs érdeke
és nem csábítja semmi se.
Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,
És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Aki nagyon tud szeretni, észre sem veszi, hogy közben önmagát áldozza fel a másikért, ezáltal pedig mindent elveszít.
Amit szeretetből odaajándékozol, az örökre a tied marad!
A szeretet tartja össze a közösségeinket, élettel, fénnyel, meleggel, lélekkel tölti meg a családjainkat. Aki nem tudja szeretni a munkáját, környezetét, családját, nemzetét, annak számára minden csak fájdalom: rossz neki munkába menni, rossz a feleségéhez bújni, rossz neki a himnuszt énekelni, a testvéreivel nemzeti ünnepet ülni. Álmok, jövőkép nélkül nincs útja az életnek, amely a holnapba vezet.
Összedőlhet körülöttünk a világ, ha szeretünk, élni fogunk, a legnagyobb vihar után is kisüt az áldott nap. Tudnunk kell: az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon diadalmasan feltámad.
Szeretni annyit tesz, mint azt kívánni másnak, ami véleményünk szerint jó, mégpedig az ő kedvéért és nem a sajátunkért, és erőinknek megfelelően törekedni megtenni e jót. A barát ugyanis szerető és szeretett egy személyben. Barátoknak azok tartják magukat, akik megítélésük szerint így viszonyulnak egymáshoz. Ha ez így van, biztosan barátunk az, aki együtt örül velünk szerencsénkben, és együtt szomorkodik velünk bánatunkban, s nem másért, hanem miattunk.
Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.
– Ó, fiam! Nem is hinnéd, hogy a szeretet mennyivel erősebb indíték a gonoszságra, mint a gyűlölet.
A kritika, bármilyen könyörtelen is, a szeretet kifejeződése, nem pedig az ellenségességé.
Semmi sem zárja ki egymást annyira, mint szeretet és kritika.