Ha szeret valaki, az olyan, mintha pokrócba lenne bugyolálva a szíved.
Akárhogy nézzük is, egy asszonynak fiatal korában sokkal fontosabb minden kötelezettségnél az, hogy szeressen és szeressék!
Csak kétféleképpen élhetjük az életünket: szeretetből vagy félelemből. És ha nem szeretetből tesszük, akkor csak a félelem marad.
Van egy érdekes gondolat, amely megváltoztatta a nézőpontomat: csak annyi szeretetet tudsz adni a számodra igazán fontos embereknek, amennyit saját magad iránt érzel, semmivel sem többet. Vagy másképp fogalmazva: csak akkor tudsz igazán szeretni másokat, ha már magadat megszeretted. Addig nem.
Meggyőződésem, hogy amikor a férfi azt mondja a nőnek, „szeretlek”, valójában azt akarja mondani, „kívánlak”, ám hazugságra kényszerül. Az egyetlen tökéletes szeretet a világon az, amit az apa érez a fia iránt.
Ha szeretsz valakit, te sem hagyod cserben, ugye? Ezért…harcolj! Harcolj érte!És sose add fel!
Nick Savrinn – 1.évad 10.rész
Sose mondj el semmit ezerszer egy gyereknek! Inkább ne mondj semmit, és leld örömödet benne úgy, ahogy van! Éppen ez a szeretet egyik legegyszerűbb meghatározása: örülni a másiknak úgy, ahogy ő van.
Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni. Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Ez a minimum ahhoz, hogy én azt mondhassam, hogy szeretlek. Mert ha azt mondanám, hogy nem tudnálak bántani, az hazugság. Vagy én akkor egy hatalom nélküli senki vagyok. Tehát hogyha azért nem bántlak, mert nem tudlak bántani, az nem jelenti azt, hogy szeretlek. De ha tudnálak bántani, és elhatároztam, hogy nem foglak soha, akkor szeretlek. Ha én azt ismételgetem, hogy én szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben bántlak, akkor mégsem szeretlek. És hogyha megszégyenítelek, akkor sem. Akkor bántlak. A bántás szerintem nem lehet szeretet. Az én szókincsemben az egy bántás.
A szeretet tulajdonképpen nagyon-nagyon közel áll a figyelemhez. Tehát nem mondhatom azt, hogy szeretlek, ha nem figyelek rád.