Matthew Perry

Matthew Perry

1969. augusztus 19. - 2023. október 28.

Matthew Langford Perry amerikai-kanadai színész, humorista, producer, forgatókönyvíró

Matthew Perry kanadai–amerikai színész a Jóbarátok című sorozat Chandler Bingjeként vált világszerte ismertté. Jellegzetes humora és szarkasztikus megjegyzései mellett élete nehézségeiről, függőségével folytatott küzdelméről és a felépülés fontosságáról is őszintén beszélt. Gondolatai az önelfogadásról, a sebezhetőségről és az újrakezdés lehetőségéről is szólnak, megmutatva a humor mögött rejlő emberi oldalt.

A függőség magányossá tesz. Az alkoholizmus mindig győzedelmeskedik. Amikor felemeled a kezed, és azt mondod: „Gondjaim vannak”, az alkohol gúnyosan a képedbe nevet: Ki akarsz pakolni? Rendben, akkor én leléptem. De még visszajövök.
Sosem tűnik el örökre.

Mindent egybevetve bármikor szívesen cserélnék Craiggel, David Pressmannel vagy a benzinkutas csávóval innen a sarokról. Mint a huzat, és örökre, ha ezáltal más lehetnék, mint aki vagyok, máshogy élhetnék, és végre leszállhatnék a tűzkerékről. Az ő agyuk nem kívánja a halálukat. Éjszaka nyugodtan alszanak. Bár kétlem, hogy ettől bármelyikük is megbékélne a döntéseivel, az élete alakulásával.

A függőség, ez a Rettenet, nagyon erős, nem győzheted le egyedül. De közös erővel, apránként haladva, felülkerekedhetünk rajta.

A Nagykönyv szerint az alkohol ravasz, fondorlatos és erőszakos. De én még azt is hozzátenném, hogy türelmes. Amikor feltartod a kezed, és bejelented: „Bajban vagyok”, a szenvedélybetegség így reagál: „Hát, ha ilyen hülye vagy, hogy önként lebuktatod magad, én leléptem…” Három hónapot húzol le az elvonón, és közben végig az jár a fejedben: Ha kikerülök innen, úgyis folytatom az ivást, ezt a kis időt már guggolva is kibírom. A betegség közben türelmesen vár. Az Anonim Alkoholistáknál van egy mondás, hogy amikor a gyűlésen vagy, a betegséged félkaros fekvőtámaszokat nyom, és csak arra vár, hogy kilépj az ajtón.

Az alkoholisták azt hiszik, hogy a valóság elől menekülnek, pedig valójában egy olyan mentális rendellenességet próbálnak leküzdeni, aminek a létezéséről még csak nem is tudnak.

Az Anonim Alkoholisták 12 lépése közül az egyik (a negyedik), hogy erkölcsi leltárt készítesz. Összeírod, hogy kikre haragszol és miért. (Nekem hatvannyolc nevem volt. Hatvannyolc!)

Amikor valaki valami jót tesz másokért, Isten életre kel. De nem adhatsz abból, ami nincs. Így hát napi szinten fejlesztem magam. Amikor eljön a pillanat, és látom, hogy szükség van rám, már nem kell a saját bajaimmal foglalkoznom, hanem azt tehetem, ami a legfőbb küldetésünk: segíthetek az embertársaimon.

Azt mondják, amikor valaki nagyon beteg lesz, leválik a világról, és létrejön egyfajta „Isten csak akkora terhet ró rád, amennyit elbírsz” állapot.

Ahogy ott állok, egyik kezemben kávésbögrével, a másik üres, és nézem a távolban hullámzó óceánt, rájövök, hogy bennem is ott hullámzik valami. A hála.

Láttam, hogy apám megiszik hat vodka-tonikot, ennek ellenére teljes életet él, és azt hittem, ez a normális. Azt hittem, én is ezt a szintet fogom hozni. De bujkált valami a lelkem mélyén, a génjeimben, egy hátborzongató, sötét szörnyeteg, valami, ami apámból hiányzott, és csak egy évtized múlva tudtuk meg, mi az. Alkoholizmus, függőség, hívjátok, aminek akarjátok, nekem csak egyszerűen Rettenet.

Szükségem van a szeretetre, de nem bízom benne. Ha ledobom a szerepemet, Chandler jelmezét, és megmutatom neked, ki vagyok valójában, talán felfigyelsz rám, de ami még ennél is rosszabb, talán észre sem veszel és faképnél hagysz. És azt nem engedhetem meg magamnak. Azt nem élem túl. Már nem. Atomjaimra hullok és megsemmisülök.