A UFC számomra olyan, mint egy kocsmai verekedés. Tudom, hogy ezek az emberek azzal érvelnek, hogy „mi erre hónapokig képezzük magunkat“, de miért nem csinálják azt, hogy csak megfognak egy sörösüveget, és fejen ütik a másikat? Szerintem ez lesz a következő szintje a UFC-nek. Utálom. Az a kis kobold Conor McGregor, rossz hírét kelti Írországnak. Tudom, hogy nagyon fitt, emiatt csodálom, de amúgy nem bírom elviselni.
Amikor nagyszerű bokszolókat látok, az olyan, mintha egy csodálatos verset olvasnék.
Jó bokszoló voltam. Nem kiváló, de azért jó. Szerettem azokat a napokat, amikor a haverjaimmal összegyűltünk, és két órán át keményen edzettünk.
Álljunk meg egy percre, és adjunk hálát, hogy ott van a párunk, a házastársunk mellettünk, és töltsünk minél több időt vele, mert az élet rövid. Bánjunk vele jól, mert egy nap nem lesz ott mellettünk. Én megtanultam: élni és szeretni kell minden nap, úgy, mintha az az utolsó napunk lenne.
Szerintem a Schindler listája egy csodálatos film, Steven igazán rendkívülit készített. De egyáltalán nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Mert nem látok benne senkit. Csak magamat, Liam Neesont, tudod? Steven nagyon-nagyon aprólékosan irányított, megmondta, mikor dohányozhatok, mikor vegyek levegőt. Emlékszem, hogy azt mondtam: „Nem bírom. Nem vagyok báb”. Szóval nagyon sok jelenet van, amikről látom, hogy Steven pontosan megmutatta, hogyan tartsam a cigarettát, mikor kell levegőt venni, és mikor nézzek ide és mikor oda. Nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, pedig szerintem a film mesteri.
A Ballad of Buster Scruggs című filmben egy postakocsit vezettem, a ló meg elém volt kötve. És vele már szerepeltem együtt pár évvel ezelőtt egy Seth McFarlane-filmben, ami a Million Ways to Die in the West volt. Na, ugyanaz a ló volt ebben is, és tényleg megismert.
A bosszú csak még több bosszúhoz vezet, gyilkossághoz és még több gyilkossághoz, és további gyilkosságokhoz, és Észak-Írország a bizonyíték erre.