Ha szeretetet érzek
A szívedben,
Miként láthatok csúfságot
Az arcodon?
Tulajdonképpen minden szép, amire szeretettel nézünk.
A szeretet képzelőerő, fantázia nélkül megsavanyodik, mint a rosszul kezelt bor. Kis meglepetések adnak ízt, színt, dallamot, szárnyat a szeretetnek. (…) Nincs elszürkítőbb, mint a megszokás, a rutin, amikor mindig minden ismétlődik a barátságban, a házasságban.
Minden várhat, csak Isten keresése és egymás szeretete nem.
A szeretet nem kételkedik. A szeretet megbízik. Éppen ettől szeret.
Szeretni nem lehet szkafanderben – csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.
De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sohse legyetek másodikok.
Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.
A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.
Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
A valódi szeretet nemcsak elismeri, hanem bátorítja is a társ egyéniségét, még az elválás kockázatát is vállalva.
Mindig szeretni foglak, akármi lesz, akármi történik. A fiam vagy, a vérem. A legjobb dolog az életemben.
A siker sok mindennel megajándékoz, csak azzal a csodálatos érzéssel nem, amit a szeretet ébreszt bennünk.
A szeretet legyőzi a gyűlöletet. A szeretetnek nincs színe. A szeretetnek nincs hovatartozása. A szeretet minden.