Csak egy kincsem van, a szabadság –
Vállalom a kalandját.
Csak megyek ide-oda, ahogy visz a világ –
Nem tűröm a kalitkát.
Kinek semmije nincs, mindent megtenne már,
nincs zár és nincs határ.
Ahol nincsenek törvények, és minden ember azt teszi, ami számára helyesnek tűnik, ott van a legkevesebb valódi szabadság.
Ki szabad igazán? Az, aki nem rabja saját szenvedélyeinek és mások szeszélyeinek.
Ami kötelező, az ellen tiltakozunk a szabadság nevében. De amiről azt hisszük, hogy mi választottuk, nagyobb rabságba dönt, mint amit hadifogoly és rabszolga valaha elviselt.
Túl a sok-sok álmon,
Lázadó, könyörtelen harcon,
Sorsom tisztán látom:
Amíg létezem, a magam útját járom.
Kérlek, törd össze ezt a poharat – és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek.
Választhatnám a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségem van.
Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát…
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad.
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.
Szabad az, aki képes fölállni, és mindent maga mögött hagyni anélkül, hogy visszanézne.
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Csinálj mindent úgy, ahogy neked jól esik, és ne törődj senkivel és semmivel!