Soha senki nem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget, az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuiciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat.
A sorsnak, úgy tűnik van azért némi humorérzéke.
A szerencse csak egyszer jő eléd mosolygós arccal s tárt ölével és soha többé; aki pedig nem eléggé okos, hogy magához fogadja, később, ha szegénységben és koldussorban látja magát, csak magára vessen, nem pedig a sorsra.
A győzelmeket a gyenge ember is el tudja viselni, a sorscsapásokat azonban csak az erős bírja ki.
A végzet elől, azt mondom, senkise futhat,
sem hitvány, se nemes, miután megszülte az anyja.
Az ég a legérdemesebbeknek tartja fenn a legkeményebb megpróbáltatásokat.
A sors a maga útján halad, és nem sieti el a dolgát.
Ha az ember beleszületik a show-business-be, nem elég érett ahhoz,hogy megértse, mi zajlik körülötte. Anélkül, hogy akár csak jelen lenne, mások egyszerűen eldöntik az életét.
Őt Piroskának hívták, engem Gézának, és már ebből is láttam, hogy a sors egymásnak rendelt minket.
Úgy látszik, ez volt a végső rendeltetésem. Végre hasznára lehetek a világnak, s ez nemcsak kötelességem, de igaz gyönyörűségem is!
Ha halálom akármilyen
Kis közjónak javára volna,
Meghalnék, meg én, Istenem:
Mi szükség ilyen elbukottra?
De az én sorsom élve-halva
Ifjat és vént, senkit se sért:
Hegyek se előre, se hátra
Nem mozdulnak egy koldusért.
Korai tűz korán ellobog –
Szépek voltunk és ostobák!
Férfi s nő: ez a sorsotok.
Nem az ember választja a sorsot, hanem a sors az embert.
Néhány ember áldozatnak születik.
Minden az első, mágikus pillanatban kezdődik – szürke álruhában, hétköznapi eseményként lép az életedbe. Később nem is tudod visszaidézni. Hogy ismerkedtetek meg? Rendszerint véletlenül, egy jelentéktelen pillanatban. A sorsunk nem harsonával érkezik, és életünk főszereplői sem úgy, mint az operettek primadonnái: reflektorfényben, zenében, harsogó kórus kíséretében, mely arról dalol, hogy itt van, megérkezett Ő.
A sors és az élet között az a különbség, hogy az élet csak zajlik veled, jól, rosszul, nem is tudod, hogy miért. De ha a sorsodat fölismered, tudod, hogy mindez miért van, mi az értelme az egésznek.
A magyar parasztember a magyar sors őrtálló katonája.
– mondta 1935 márciusában Szegeden.
Akinek mög van írva, annak ugyan a fenekibe fújhatnak szalmaszálon, mert ha lejárt az ideje, hát lejárt, és vége.
Őszinte leszek: fogalmam sincs, a karma – az ok és okozat törvénye, amely állítólag irányítja az életünket – milyen mértékben határozza meg jó és rossz sorsunkat a különböző létezéseink során. Akik hisznek a karmában, akár csak egy kicsit is, úgy vélik, az, ahogyan másokkal bánunk, amilyen hibákat elkövetünk, és amilyen sikereket aratunk, egyaránt hatással van mind a mostani, mind a későbbi, újabb reinkarnációval létrejövő életünkre. Ha ebben a létezésünkben valami igazságtalannak vagy nehéznek tűnik, azt mondják, az a karma kiegyenlítő hatásának az eredménye lehet. A karma az általunk megjelenített negatív és pozitív cselekedetek eredménye; arra utal, hogy nem menekülhetünk el a múltunk elől, főleg nem, ha másokat bántunk, és azt is jelenti, hogy minden utolér majd minket ebben vagy valamelyik jövőbeni életünkben.
A karma gyakran lassan reagál, és mivel intim kapcsolatban áll a sorssal, gyakran megvárja a következő inkarnációt.
A sors az emberi lét egyik legősibb, legtitokzatosabb fogalma: láthatatlan erő, amely hol finoman terel, hol drámai hirtelenséggel változtatja meg életünk irányát.
A Sors idézetek ezt a kiismerhetetlen, mégis lenyűgöző utat mutatják be – azt, hogy minden találkozás, minden döntés és minden „véletlen” milyen mély jelentőséggel bír. A sors ritkán harsány, de jelenléte mindig érezhető.
Egy jól megválasztott Sors idézet képes megvilágítani azokat az összefüggéseket, melyeket a hétköznapokban elfeledünk: hogy a kudarcok valójában értékes tanulási folyamatok, a nehézségek formálják a belső erőt, és a váratlan események mögött gyakran sorsszerűség rejlik. Ezek a gondolatok segítenek megérteni, hogy bár életünk nem csupán a szabad akaratunkon múlik, a meghozott döntéseink döntően befolyásolják, milyen úton járunk majd.
A sorsról szóló idézetek központi témája az örök filozófiai kérdés: mekkora részt irányítunk mi magunk, és mekkorát rendel el a sors? A Sors idézetek arra késztetnek, hogy engedjük el a görcsös irányítást, és tanuljunk meg bízni abban, hogy ami az utunkba kerül, az tanítást hoz – még akkor is, ha a szándékot elsőre nem értjük. Ez a bizalom adja meg a belső békét.
Legyen szó szerelmi sorsfordulóról, nehéz döntéshozatalról, fájdalmas veszteségről vagy felemelő újrakezdésről, a Sors idézetek segítenek megtalálni az értelmet az események mögött. Mert a sors néha próbára tesz, néha simogat, de az irányt mindig megmutatja – még akkor is, ha az életút tele van kanyarokkal és váratlan kitérőkkel.
