Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk.
Mindenki egy bizonyos feladattal jön a világra, ez a rendeltetése. Ha ezt nem hajtja végre, akkor az olyan, mintha semmit sem tett volna.
Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.
A születésünk előtt még megszámlálhatatlan terve van az Égnek mivelünk, de a megszületésünk után már csak egyetlenegy,
Ha jobban megnézzük rájövünk, hogy a szabadság, puszta szó. Ami semmit sem jelent. Szabad lények nincsenek és nem is lehetnek. Az ember az ami a világrendből, szervezeti adottságaiból, neveltetéséből és az események láncolatából következik. Ez határozza meg sorsunkat és ez ellen nincs fellebbezés.
Az ember soha nem tudhatja, hogy minek örvendezzék, s miért bánkódjék. A jó magával hozza a rosszat, a rossz magával hozza a jót. Éjszakában botorkálunk, fejünk felett az, ami meg vagyon írva odafent, esztelenek vagyunk mind óhajainkban, mind örömünkben és bánatunkban.
Az élet nem egy ház, amit ki lehet centizni. Álmodozni szabad, de hogy mit hoz a sors, nem te döntöd el.
Minél kevésbé akar elérni valamit az ember, annál könnyebben éri el. Ha úgy kell lennie, úgy lesz. Sohasem vezetett jóra, ha erőltettem valamit.
A biológia nem határozza meg az ember sorsát, és a szeretet nem a közös DNS-től függ.
A sors kitaláció, gondolta. Ebbe kell kapaszkodnom! A szó csak fokozta a szorongását. Semmi nem valódi, csak a matematika makulátlansága. A sors csupán a gyávák menedéke a valóság okozatiságának beláthatatlan következményeitől, a kétségbeesés megadó sóhaja. Semmi több. Nincs gyönyörűbb a bizonyításnál és az alapszabályoknál, a matematika lelkénél. Ez az egyetlen tiszta és örökkévaló tudomány a kozmoszban. A matematika törvényeinek megmásíthatatlanságához képest az emberi törvények kontár megalkuvások. Márpedig minden megalkuvás ideiglenes, az ideiglenes dolgok pedig kezdetlegesek.
A végzetünket kizárólag a tetteink alakítják.
Az ember sorsán egyedül csak az ember maga segíthet. Az Úristen mindössze megadja hozzá a lehetőséget.
Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
Az ember mindent okosan kiszámít, előrelátással elvégez, de a siker nem ezen fordul, hanem a titokzatos véletlenek láncolatán. Nevezheted jó szerencsének vagy sorsnak, de legegyszerűbb lesz, ha isteni gondviselésnek nevezed.
A sors tényleg egy olyan felhő, amelynek árnyéka örökké rád borul, bárhová is mész? Vagy inkább olyan, mint a szél, amelyik arra jár, amerre éppen neki tetszik? Egyelőre még nem tudom.
A nők sorsa a szenvedés; nem csoda, ha mindig azt követelték: szeressék őket.
Charles Bukowski idézetek a nőkről, Nők idézetek, Sors idézetek
Mindannyian arra ítéltettünk, hogy azzá váljunk, amit gondolunk. Az agyunk tesz minket emberré. A sorsunkat pedig az dönti el, hogyan használjuk.
Valójában nem az emberen múlik az, hogy erre vagy arra a helyre megy-e, vagy akár feladja-e kötelmeit, vagy sem. Mindezeket a sors szabályozza.
Mindenki egy bizonyos tervnek megfelelően jelenik meg ezen a világon, s akár cselekvőnek tekinti magát, akár nem, a terv szükségképpen megvalósul.