Elkerülhetetlen, hogy egy picit – azt szoktam mondani cinikusan –, egy kicsit dörzsölődj, mert akkor fényesedsz. És hova kell dörzsölődni? A politikához, mert pénz az csak ott van.
Ne takaróddzunk (…) a szegénységgel, ha mulasztásainkat vagy fogyatékosságainkat akarjuk menteni. A tanulás jogát senki sem veheti el a legszegényebbtől sem. Éltek is vele, szerencsénkre, mindenkor. Nem csak a zenében: a tudás, művészet minden ágában a legnagyobb lángelmék mondhatták el magukról: „szüleim szegények voltak”.
A döntéseimet igyekszem nem annak alapján meghozni, hogy hol kapom a legtöbb pénzt. Azt tartom szem előtt, hogy építsünk valamit. Mert ezt csináljuk, építünk.
Csak a luxus enged meg romboló gondolatokat. A luxus és a jóvátehetetlen szegénység.
Egész életemben csak arra voltam jó, hogy másoknak pénzt keressek. Szeretetet csak annak függvényében kaptam, ha Mike Tyson virítja a lóvét.
Vannak, akiknek az anyagi csődön keresztül kell megtalálniuk az igaz boldogságot, mert nagyobb értéknek tekintették az anyagi javakat, mint a saját Lényüket.
A pénz csak egy halom szám, s a számok végtelenek. Ha neked pénz kell ahhoz, hogy boldog legyél, a boldogságot örökké csak keresni fogod.
A takarékosság a félelem kifejezése és kedvenc szabálya minden félig alvó embernek. A takarékosság kétségkívül jobb mint a pazarlás, de az is bizonyos, hogy kevesebb értéke van, mint a hasznot hajtó fogyasztásnak. Azok az emberek akik takarékosságukkal igen nagyra vannak, úgy prédikálják, mint az erényt. De van-e szánalmasabb látvány, mint a nyomorgó, aggódó lélek, amely legszebb napjaiban, sőt éveiben egy pár darab kerek fémbe kapaszkodik? Van-e abban valami dícséretreméltó, ha valaki életszükségleteit a minimumra redukálja? Ismerjük ezeket az úgynevezett takarékos embereket, akik fukarkodnak még azzal a kevés levegővel is, amelyet elfogyasztanak. Összeasznak testileg és lelkileg. Az ilyen értelemben vett takarékosság pazarlás – pazarlás az életnedvekkel és erővel. … A fogyasztás pozitív, aktív és éltető. A fogyasztás eleven valami és szaporítja minden jónak summáját.
Az, akinek korábban nem volt pénze, összehasonlíthatatlanul jobban becsüli, mint az, aki eleve jómódúnak született.
A pénzügyi piacok állandóan előre látják az eseményeket, jót és rosszat egyaránt, de ezek épp azért nem válnak valóra, mert előre látták őket.
A legtöbben, akik nem képesek a nekik tetsző életstílushoz elegendő pénzt felhalmozni, általában ugyanazok, akiket a leginkább befolyásol mások véleménye.
Láttam sok törzset Észak-Afrika sivatagaiban, amiknek kilenc gyerekkel, villany nélkül több öröm, szeretet, tisztesség és nevetés jut, mint a legtöbb anyagiakban dúskáló embernek, akivel találkoztam.
Minek a hatalmas vagyon, ha nem tudom, mi lesz a sorsa halálom után? Mit ér a birodalom, ha rajtam kívül senki nem félti? A rengeteg pénz, a végtelen birtok, a dübörgő üzlet mind-mind fölösleges, ha nem kell az utódoknak.