Minden nőt arra biztatok, hogy soha ne adja fel az önálló egzisztenciáját, és csak annyit engedjen meg magának, amennyit szükség esetén egymaga is fenn tud tartani.
A világ legnagyobb matematikai felfedezése a kamatos kamat.
Egy köteg bankjegyről fogásra bármikor megmondom, mennyi pénz, mert csak eszköz az üzlethez. Ahogy azt is mindig pontosan tudom, mennyi pénz lapul épp a zsebemben. Használom a bankot, de egyszerűen rajongok a készpénzért – általában több százezer forinttal indulok el otthonról. Tizenöt éve egy riporter megkérdezte: „Tudja-e, hogy most éppen mennyi pénz van a zsebében, Klapka úr?” Forintra megmondtam: 383 657 forint. Hitetlenkedve megszámolta. Annyi volt.
Sok híres üzletembert faggattak már, s mind azt mondták, hogy csak az első milliót volt nehéz megszerezni, a többi magától ment.
Hálás lehetek szüleimnek a génekért, amelyek meghatározták életem alakulását. Anyámtól az üzleti érzéket és a kalandvágyat örököltem, apám pedig a művészet iránti szeretetét és a színpad iránti affinitását adta át nekem. Sokáig viaskodott bennem az ősök kétféle „öröksége”, de végül a pénzszerzés tudománya kerekedett felül. Ösztönös képesség ez, mióta csak az eszemet tudom, jó érzékkel nyúlok mindenhez, ami pénzt és sikert hozhat.
Vámház körút 9. A hely mára fogalom lett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a pesti cím nemcsak összefonódott a nevemmel, hanem én magam vagyok a Vámház körút 9. Minden percem a boltban töltöm. Itt vagyok nyitástól zárásig, heti hat napot az irodámban üldögélek. Volt időm megtanulni: az üzlet nem megy magától, a főnök vigyázó tekintetére nagy szükség van. Pláne ott, ahol százmilliós kincsek találhatók. Mert körülöttem minden roppant értékes: ékszerek, régiségek, festmények, bútorok. Eszmei értékben és forintban egyaránt kifejezhető gazdagság.
Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot – de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat. Engem pedig a siker tesz boldoggá.
Az anyagi javak végesek, így aztán ha mindenki mindenből szeretne magának is szerezni, kénytelenek leszünk egymás torkának esni.
Szociális hipochondriát tapasztalok: bebeszéljük magunknak, hogy rosszul élünk, holott a mostani átlag karácsonyi vacsora és a húsz évvel ezelőtti között hihetetlen különbség van. Nem az a baj, hogy a mostani gazdagabb, hanem hogy nem társul hozzá elégedettség, hála.
Akkor van baj, ha a pénzt elkezdjük gyűjtögetni, halmozni, isteníteni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. A pénz csak eszköz, és ezt is, akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni.
Az értékek hierarchiáját szem előtt kell tartanunk – a betevő falat nagyon fontos, a ruha is, de legyen számomra sokkal fontosabb az, aki a ruhában van: a férjem, a gyermekem. Fontos, hogy legyen autóm, de sokkal fontosabb az, hogy az autóval gyakrabban eljuthatok barátaimhoz, idős szüléimhez, hogy gondjukat viseljem.
Az emberek egy része úgy takarékoskodik, mintha örökké élne, a másik pedig úgy pazarol, mintha rögtön meghalna.
Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek – az emberi természet korlátain belül – megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.
Ez a pénz az én életemen nem változtat, de az övékén igen. Nem volt szükségem fizetségre a világbajnoki szereplésért. Azért voltam ott, hogy méltóképpen képviseljem a hazámat,
– nyilatkozta azután, hogy bejelentette, a 2018-as labdarúgó világbajnokságon keresett prémiumát karitatív célra ajánlja fel.
Ha tudják, hogy te vagy a legjobban fizetett, akkor másképp bánnak veled. … Mindenkit érdekel az, aki a number one. Így működik a piac, még akkor is, ha én személy szerint azt gondolom, hogy senki nem ér ennyi pénzt.
A pénz csak akkor jelent meg az életemben, amikor megkaptam az első heti fizetésemet. Egy barna borítékban érkezett, rajta a nevem, és a tartalma gyorsabban elfüstölt, mint a rajzfilmbeli nyuszika, amikor belebámul a puskacsőbe.
Nem mondhatnám, hogy rossz gyerekkorom volt. Csak utólag lett az. Akkor még nem éreztem a súlyát annak, hogy szegények vagyunk. Kamaszként jött rám nagyobb nyomás, amikor már tudtam, mi az a pénz. Rossz volt, hogy mindenkinek volt új cipője, ruhája, én meg ugyanabban a ruhában jártam egy hétig. Az tönkrevágott. Amikor befutottam, utólag zúdult rám minden szarság, a sok régi, elnyomott érzelem.
Ha nem lenne pénzem, járhatnék-kelhetnék úgy, hogy nem vesznek észre. Most pénzembe kerül, hogy észrevétlenül járhassak-kelhessek.