Már gyerekként is tudtam pénzt csinálni, és ezzel többé-kevésbé így vagyok mind a mai napig. Miután kitalálok és végiggondolok egy-egy műsort, azonnal ki is számolom, hogy körülbelül mi mennyibe kerül, és azon mit lehet keresni.
Minden nőt arra biztatok, hogy soha ne adja fel az önálló egzisztenciáját, és csak annyit engedjen meg magának, amennyit szükség esetén egymaga is fenn tud tartani.
Egy köteg bankjegyről fogásra bármikor megmondom, mennyi pénz, mert csak eszköz az üzlethez. Ahogy azt is mindig pontosan tudom, mennyi pénz lapul épp a zsebemben. Használom a bankot, de egyszerűen rajongok a készpénzért – általában több százezer forinttal indulok el otthonról. Tizenöt éve egy riporter megkérdezte: „Tudja-e, hogy most éppen mennyi pénz van a zsebében, Klapka úr?” Forintra megmondtam: 383 657 forint. Hitetlenkedve megszámolta. Annyi volt.
Hálás lehetek szüleimnek a génekért, amelyek meghatározták életem alakulását. Anyámtól az üzleti érzéket és a kalandvágyat örököltem, apám pedig a művészet iránti szeretetét és a színpad iránti affinitását adta át nekem. Sokáig viaskodott bennem az ősök kétféle „öröksége”, de végül a pénzszerzés tudománya kerekedett felül. Ösztönös képesség ez, mióta csak az eszemet tudom, jó érzékkel nyúlok mindenhez, ami pénzt és sikert hozhat.
Vámház körút 9. A hely mára fogalom lett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a pesti cím nemcsak összefonódott a nevemmel, hanem én magam vagyok a Vámház körút 9. Minden percem a boltban töltöm. Itt vagyok nyitástól zárásig, heti hat napot az irodámban üldögélek. Volt időm megtanulni: az üzlet nem megy magától, a főnök vigyázó tekintetére nagy szükség van. Pláne ott, ahol százmilliós kincsek találhatók. Mert körülöttem minden roppant értékes: ékszerek, régiségek, festmények, bútorok. Eszmei értékben és forintban egyaránt kifejezhető gazdagság.










