Ahhoz, hogy megérts valamit, nem szembenézned, hanem azonosulnod kell vele.
Az önértékelés nem más, mint a jó híred, csak nem mások szemében, hanem a sajátodban.
A tudatalattidban fellelhető mentális fékek közül talán a legveszélyesebb az úgynevezett „nem érdemlem meg” érzés. Ez azt jelenti, hogy a lelked mélyén meg vagy győződve arról, hogy nem érdemled meg a boldogságot, az egészséget és az anyagi jólétet. Ezt az érzést kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb ember tapasztalja, és ez megakadályozza őket abban, hogy igazán sikeresek legyenek. Onnan tudod, hogy benned is működésbe lépett ez a fék, ha úgy érzed, „nem vagy elég jó”.
Fókuszálj arra, hogy miként tettek téged a boldogtalan pillanatok sokkal jobb és bölcsebb emberré. Tulajdonképpen hálás lehetsz azoknak, akik a múltban sebeket okoztak neked, hiszen sokkal erősebbé váltál általuk.
A szokás rendszerint egy bizonyos tompaelméjűséghez vezet; minden zavar megrémíti a lelket éppen úgy, mint a gond és a szerencsétlenség.
Ha az angyalok elém hoznak egy arany tintával írt forgatókönyvet, amiről azt érzem, hogy fontos lenne, hogy az emberek láthassák, akkor talán, talán folytatom az utam, de most szünetet tartok. Nagyon szeretem a csendes életem, nagyon szeretek képeket festeni vásznakra, és nagyon szeretem a spirituális életemet és úgy érzem – és ilyet aligha fog bármelyik másik híresség szájából hallani, amíg világ a világ – elég az, amim van. Eleget tettem. Elég vagyok.
– nyilatkozta Jim Carrey az Access Hollywoodnak adott interjújában 2022-ben
Kész tehetség voltam, vagyok. Például néha, amikor ránézek a kezemre, belegondolok, mekkora zongorista lehettem volna. Ehelyett mit tett a kezem? A tökömet vakarta, csekkeket írt alá, cipőfűzőt kötött, vécét húzott le satöbbi. Elpocsékoltam a kezem. Meg az eszem is.
Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvűen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva működik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan.
Tudtam magamról, hogy erős vagyok, és talán még azt is – ahogy mondogatták -, hogy bolond, arról viszont meg voltam győződve, hogy legbelül van bennem valami. Lehet, hogy csak megkeményedett szar, de az is több már, mint ami bennük van.
A mértékletesség az a visszafogottság, amelynek révén ura maradunk örömeinknek, ahelyett hogy rabszolgájukká válnánk.
Az életem mindig tele volt kontrasztokkal, vonzanak a különbségek, de végül mindig az egyszerűség győzedelmeskedik.
Nagyon fontos, hogy ismerd azokat az embereket és dolgokat, amelyek azzá tesznek, aki vagy; a szeretteid, az emlékek, az érzések, az illatok és a helyek. Legyen kapcsolatod a múltaddal, hogy építhesd a jövődet. Próbáld megérteni saját magad, hogy ihletet adjon a származásod és a valódi természeted, így többet adhatsz a világnak, és azt csinálhatod, amit szeretsz.
Ha valaki rájön, hogy nem képes szeretni, akkor nem szabad elfogadnia mások szerelmét, nem házasodhat és nem lehetnek gyermekei. Ha valaki mélyen rejlő gyávaságot érez jellemében, még akkor se lépjen be valamilyen földalatti mozgalomba, ha annak tagjaival tökéletesen egyetért. Ha tudja, hogy lebírhatatlan hatalomvágy lakozik benne, kerülje azokat a helyzeteket, amelyekben túl nagy hatalomhoz jutna. Ezeknek a dolgoknak a megtételére mindenki képes.
Kellő távolságból szemlélve az életemet képes voltam jelentős változásokat előidézni magamban, és átértékelni a számomra fontos dolgokat.
Mindannyiunknak nagy előnyére válna, ha már életében is időnként megpróbálná végiggondolni az életét.
Olyan voltam, mintha mindig kergetnék valamit, ami mozog – egy autót, egy madarat, egy szél sodorta falevelet – akármit, ami elvezet egy másik helyre, ahol világosabb van, valami ismeretlen földre a folyó torkolatánál.
Az ember egy idő után megtanulja, hogy a magánélet olyasmi, amit el lehet adni, de visszavásárolni nem lehet.
Az életvezetési tanácsok szerint ha az ember sikeres akar lenni, akkor legyen individualista akarnok, de azért bizonyos mértékig alkalmazkodjon, mert szükség van konformizmusra. Így válik az ember egy szempillantás alatt individualista akarnokból konformistává.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy örökösen mozgásban vagyok: táncolok a színpadon, rohangálok a lépcsőházban, csimpaszkodom az Eiffel-toronyról, ilyesmi. De az élet megtanított arra, hogy a legjelentősebb és legemlékezetesebb pillanatok általában akkor történnek, amikor nyugalmi állapotban vagyok, ücsörgök, meditálok, szemlélődök.