Emberek millióit kerüli el a siker, egyszerűen azért, mert hiányzik belőlük a fókusz ereje. Amikor az ember fókuszált állapotban van, az ilyen és hasonló kifejezések, mint a „nem tudom megtenni”, „megpróbálom”, „majd holnap megcsinálom” és a „talán” egyszerűen kiesnek a szótárából. Fókuszáltnak lenni valami olyat jelent, hogy „megteszem, vagy meghalok”, „addig folytatom, ameddig szükséges”. Amikor a pálya nehézre fordul, sokan elveszítik a fókuszukat, és feladják. Valami könnyebb tevékenység után néznek. És ami a legrosszabb, a legtöbben egyszerűen el sem indulnak, mert engedik, hogy a „megpróbálom” és a „holnap” szavak uralják a gondolkodásmódjukat.
Azt tanácsolom, hogy minden negatív gondolatot azonnal hessegess el magadtól, amikor felüti a ronda fejét. Szakítsd meg a sehova sem vezető belső párbeszédet önmagaddal, még mielőtt belekezdenél. Ez a legnagyobb ellenséged. Jöhetnek bármilyen külső ellenségek, pénzügyi válságok, jogi csatározások, az élet legnagyobb problémái, de mindezek nem hatnak rád, ha kordában tudod tartani a belső párbeszédedet. Amikor megpróbálják elterelni a figyelmemet vagy ijesztgetni olyasmikkel, mint „És ha rosszabbra fordul a piaci helyzet?”, vagy „És ha a bankok visszakövetelik a hiteleiket?”, vagy „És ha egyszerre minden kedvezőtlenül alakul?”, én csak annyit mondok: „Nem akarok erre gondolni.” A pokol legmélyebb bugyra az, amit magad kreálsz a saját elmédben. Sokkal rosszabb, mint bármi, amit mások alakítanak ki a te számodra. Ezért hát ne ragadj le a negatívumoknál, hanem arra gondolj, amit te akarsz elérni. Koncentrálj a célodra, és sose add fel.
Vedd szemügyre a problémáidat. Minél alaposabban megnézed őket, annál kisebbnek tűnnek majd. Nézd őket folyamatosan és lassan el fognak tűnni.
Tudatában vagyok a halandóságomnak, de 87 évesen minden reggel ugyanolyan vággyal ébredek, hogy új kalandokat fedezzek fel. A kor soha nem akadály, ha szenvedélyt találunk abban, amit csinálunk. A titok a kíváncsiságban rejlik, a folyamatos tanulásban és abban, hogy nem engedjük, hogy az időtől való félelem megfosszon minket az élet örömétől. Minden nap egy lehetőség arra, hogy alkossunk, nevessünk, és bebizonyítsuk, hogy soha nem késő lelkesedéssel haladni előre.
Az egyetlen esély, hogy mindenki egyedül keresi a megoldást. Újra kell gondolnunk egyszerűen mindent. Boldogtalanul vagy boldogan üzenem annak, aki ezt olvassa: irgalmatlanul nagy teher vár mindenkire. Újra kell gondolni a viszonyát az esztétikumhoz, a történelemhez, a szerelemhez, a napfelkeltéhez.
Korunk a vakság és a sebesség kora, mert ezek tudják a leghatásosabban megakadályozni, hogy gondolkozni tudj a saját kríziseden. Ha valakinek fontos, hogy még a halála előtt megértsen valamit a saját életéből – nem tudom, hányan vagyunk ilyenek – , akkor megtalálhatja a kérdésére a választ bárhol, akár az én regényemben is.
Zavartalanul kószált saját életében is, mint egy picike bolygó, mely nem akarja megfejteni, miféle vonzásnak engedelmeskedik.
A leghatározottabban megvan valahol, amit keresünk. Csakhogy […] elmegyünk mellette. Elvétjük reményeink beteljesülésének helyszínét. Újra és újra.
Hogyha akármi szemedbe kerül, gyorsan kihalászod;
mért nem gyógyítod, ha a lelked emészti a kórság?
Félig kész is a tett, bele kell csak kezdeni: légy bölcs:
vágj neki. Mert aki csak halogatja örökkön a józan
életmódot, aképp jár, mint a paraszt, ki folyamnál
várta, mikor folyik el; de örökké hömpölyög árja.
Csak akkor válhatsz tökéletesen funkcionáló, teljességgel feddhetetlen személyiséggé […], ha egyértelműen tisztába jössz azzal, hogy ki vagy valójában, és mire vágysz az életben.
A gondolataid teremtik meg a valóságodat. A világot tehát nem olyannak látod, mint amilyen, hanem olyannak, amilyen te magad vagy. Bárhová is nézel, magadat látod. Szélesebb értelemben véve a „kinti világ” tükre mindannak, ami benned van. Minden, amit magadban gondolsz, visszaköszön rád odakint.
Akárki is vagyok, már nem vagyok azonos azzal a fiúval, aki elkezdte ezt az odüsszeiát, és az az ember sem vagyok, aki három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az odüsszeia véget ér. Olyan vagyok, mint egy teniszütő, amelyen négyszer kicseréltem a gripet, és hétszer húroztam már át. Akkor lehet még ugyanannak az ütőnek nevezni?
Óvd magad, annak látszani, ami nem vagy. Törekedjél való nagyságra, ha magadban erőt érzesz; de színlett nagyságot mutogatni, gyalázatnak tartsd. E színlés a hazugság minden fajai közt legundokabb. Színlett nagyság mutogatója az oroszlánybőrbe öltözött szamárhoz hasonlít.